-
Nr1 ok amiért nem haladsz úgy ahogyan szeretnél
2 hete átszerveztem a napjaimat, hogy legyen időm tényleg kapcsolódni magammal.Leültem és erőt vettem magamon, hogy ne olvassak, vagy más program kérdéseire válaszoljak, hanem tényleg magammal találkozzak ott és abban, amiben vagyok. (Ebből egyébként úgy érzem, hogy egy coaching program van születőben).Azzal kezdtem, hogy leírtam hogy mi az amit szerintem meg kellene csinálnom, minden ami a fejemben volt a SHOULDok ( KELLek) és úgy éreztem, hogy most már ki kell hánynom magamból.El tartott egy ideig… és kb a felénél elkezdtem érzékelni valamit ami egyrészről nagyon elszomorított és ugyanakkor felszabadított: kiről szól ez?Mert azt éreztem, hogy NEM rólam.Persze valahol rólam, és azt is tudom, hogy a javamat szolgálná… de közben pedig teljesen…
-
Veled lehet beszélni erről?
Ma rövid leszek Van ilyen is, és kell ilyen is. Van olyan ember, akivel lehet beszélni a halálról és van olyan, akivel nem. Én az előbbi csoportba tartozom (ha eddig ezt nem tapasztaltad volna még). Ez a fajta kapacitásom, nyitottságom sok tapasztalásból és ezek átdolgozásából ered. Sok munkám van benne, de úgy érzem, hogy megérte. Felszabadított bennem dolgokat és békét hozott az életembe sok szinten.Ezenkívül skorpió az aszcendensem és ez a jegy abszolút nyitott a mély kérdésekre, a misztikumra. Ezek a munkák már abszolút összefonódnak, összeforrtak bennem, nem tudom szétszedni, hogy mi honnan jön pontosan, de számomra az igazi áttörést és integrációt megint csak az állítás hozta. Sokat számít a saját…
-
Nem leszek készen – személyes
Van valami amin már egy jó ideje gondolkodom, hogy megosszam-e veled.Arra várok, hogy kész legyen és akkor a végeredményt tudom majd szépen feldíszítve prezentálni, de ez úgy látom, hogy még várat magára. Én pedig nem várok tovább már. Annyi nő társam figyeltem meg az utóbbi időben, hogy az az érzés lakozik bennü(n)k, hogy még nincs kész, nem elég jó, valamin még alakítani kell…legyen szó egy projektről, eseményről, honlapról vagy az életről. Mintha félnénk, topognánk: ki mit szól majd? Elfogadnak-e így is? Elég jó lesz-e?….Szabadkozunk, hogy nem lett tökéletes a süti/ vagy még mindig nem fogytunk le 10 kg-t… 5 perc alatt 10szer bocsánatot kérünk csak úgy automatikusan, szinte már észre…
-
Kihez tartozom?
Néha van olyan érzésem, hogy senki nem tud semmit. Forog a világ, egyik percben ezt mondjuk, ezt hisszük, utána meg mást. Néha van olyan érzésem, hogy én sem tudok semmit. Máskor meg azt érzem, hogy na, legalább erre vagy arra rájöttem. Neked is szokott ilyen érzésed lenni? Spiri közegekben biztos hallottad már, hogy minden csak illúzió… És értem is hogy mire gondolnak, de az baromira nem illúzió hogy a megemelkedett számláim és bérleti díjaim ki kell fizetni… Az sem, hogy a tini lányommal valahogy hangot kellene találnom és az sem, hogy ki kell találni mi lesz a vacsora estére. Ez nem illúzió. Ez az élet. Itt ebben a duális világban,…
-
Mindannyian ugyanazt akarjuk
Nem rég részt vettem egy (online) női körön, ahol kiscsoportokra szét lettünk osztva és így tudtunk mélyebben kapcsolódni egymáshoz. Az volt a feladat, hogy megosszuk, hogy ki miért van itt, mit szeretne. Az egyik Nő társam alaszkai, talán korban hasonló mint én, egyedül él, félig indián, félig pedig a kolonizáció gyermeke; a másik Nő társam húszon éves, nem emlékszem melyik államban él, dél amerikai gyökerekkel. Semmi közös nem volt bennünk, 2 dolgot kivéve: NŐK vagyunk és TELJESEN UGYANAZOKRA A DOLGOKRA VÁGYUNK. Elfogadásra, befogadásra, meghallgatásra, egy térre, ahol megnyílhatunk, kapcsolódhatunk, gyógyulhatunk, egy térre, ahol nem érezzük, hogy kilógunk a sorból. Aztán visszakapcsolódtunk a nagyobb csoportba és megosztottuk élményeinket, és ez az…
-
Vissza lettünk küldve a start mezőre
Csak mentünk előre az autóval és akkor már éreztem, hogy baj lesz, de visszafordulni már nem tudtunk. Vannak az ember életében fordulópontok, wake-up call-ok, kicsik, nagyok, közepesek. Vagy észrevesszük vagy nem, vagy akarjuk észrevenni, vagy nem. Mi most egy ilyen STOP 🛑 jelet kaptunk, amit úgy döntöttük, hogy észreveszünk és fordulópontként használunk. Az elmúlt időben még a világesemények PTSD-jét és kollektív nehéz energiák feldolgozását sem sikerült helyre tennünk magunkban (ami szerintem teljesen ok) és már újabb személyes, nehéz és nem várt történések jöttek (betörés, váratlan halál…). Ez az élet. Néha túl sok. Egyszerre tud túl lassú és túl gyors lenni minden. Megtanultam elfogadni magamban az ellentétes érzéseket, energiákat, hogy egyszerre…
-
Felismerés amely mélyen megérintett
Egy élménydús hétvége után (Lányaim záró fellépése volt) most egy rövid, de velős üzenettel jövök. A héten kétszer is szembe jött velem az a gondolat, amelyet körülbelül már egy éve én is megfogalmaztam magamnak egy free flow írás alatt. Emlékszem, hogy nagy hatással volt rám ez a felismerés. Egyszerre szomorított el és szabadított fel. Velőmig hatolt. És még a mai napig ennek az élménynek a “kibontásában” vagyok. Mi van akkor, ha nem a túlterheltségtől vagy a burn out-tól nincsenergiánk és életkedvünk, hanem attól mert visszafogjuk magunkat?Visszafogjuk magunkat attól, akik valójában vagyunk, amire valójában képesek lennénk, amit valójában szeretnénk.És visszafogni magunkat felemészti a legtöbb energiánkat. Ki lennél valójában? Mire lennél képes ha elengednéd…
-
A stressz egyik fő okozója
Annyi mindent tudunk már a stresszről, de még szerintem mindig nem eleget, vagy legalábbis a gyakorlatba nehezen épül be: a fejekbe, a szívekbe, a munkahelyekre, hogy hogyan is csinálhatnánk jobban. Lett külön szavunk is: stresszelek, stresszes vagyok. Ami sokszor a vakolat, mögötte még sok minden más érzés és állapot rejtőzhet ( szomorúság, fáradtság, düh, csalódottság, izgatottság).Azt is tudjuk, hogy a stressz normális az emberi test számára, megvannak a mechanizmusai, hogy hogyan kell kezelni. Ami nem normális és sokkal inkább problémát okoz, az a hosszútávú, vagy folyamatos, alacsony szintű stressz (low level chronic stress). Na ez az igazi sneaky bitch, mert sokszor észre sem vesszük, illetve társadalmilag elfogadott norma lett belőle mára.Kihatással van az emésztésünkre, a…
-
Anyák napjára
Köszöntelek Téged Anyák napja alkalmából. A magyar Anyák napja alkalmából. Akár van gyermeked, akár nincs a gondoskodó anyai én ott van benned, aki figyeli hova áradhat, kinek van szüksége szeretetre, segítségre, oltalomra, vigasztalásra. Én ezt a gondoskodó minőséget ünneplem ilyenkor benned és bennem! Köszöntsd magadban Te is kedves Hírlevélolvasó!És tedd fel magadnak a kérdést, mi az amire legjobban vágysz Anyák napja alkalmából? De úgy komolyan, úgy őszintén! Legalább magadnak mondd ki vagy írd meg nekem!Én megfogalmaztam magamnak és akárhogyan csűrtem csavartam, azt érzem, hogy elismerésre (appreciation), értékelésre van szükségem. Teljesen őszintén most, ez az ami saját magamból/ magamtól kevésbé jön, így jó lenne ebben megfürödni.De azáltal, hogy ezt megfogalmaztam magamnak (és persze a családnak), így…
-
Leléptünk, mindent hátra hagyva
Pár napja ünnepeltük az évfordulónkat: 23 éve vagyunk együtt. Az volt az ajándékunk, hogy hosszú idő után először kettesben elutazunk Rodoszra, 5 napra.Az élet viszont sok minden mást is elénk gördített: családban betegség, betörés… ami kicsit nehezebbé tette lélekben és fizikailag a dolgokat, hogy elszabaduljunk.Megszerveztük az extra dolgokat, amiket kellett és leléptünk. Nekünk a kalandozás a kapcsolatunk egy fontos eleme, kapcsolódási pont. Nem az a lényeg, hogy messzire menjünk, hanem az, hogy kiránduljunk, gyalogoljunk… Mióta gyerekeink vannak, azóta emellé jött még a strukturálatlan idő, tehát ne kelljen időre menni, valahol megjelenni, hanem csak agenda nélkül együtt lenni.Ilyenkor tudjuk újra megérezni egymást, visszaemlékezni és megerősíteni, hogy miért is vagyunk együtt, miért szerettünk…