• FeelGood

    Nem leszek készen – személyes

    Van valami amin már egy jó ideje gondolkodom, hogy megosszam-e veled.Arra várok, hogy kész legyen és akkor a végeredményt tudom majd szépen feldíszítve prezentálni, de ez úgy látom, hogy még várat magára. Én pedig nem várok tovább már. Annyi nő társam figyeltem meg az utóbbi időben, hogy az az érzés lakozik bennü(n)k, hogy még nincs kész, nem elég jó, valamin még alakítani kell…legyen szó egy projektről, eseményről, honlapról vagy az életről. Mintha félnénk, topognánk: ki mit szól majd? Elfogadnak-e így is? Elég jó lesz-e?….Szabadkozunk, hogy nem lett tökéletes a süti/ vagy még mindig nem fogytunk le 10 kg-t… 5 perc alatt 10szer bocsánatot kérünk csak úgy automatikusan, szinte már észre…

  • FeelGood

    Kihez tartozom?

    Néha van olyan érzésem, hogy senki nem tud semmit. Forog a világ, egyik percben ezt mondjuk, ezt hisszük, utána meg mást. Néha van olyan érzésem, hogy én sem tudok semmit. Máskor meg azt érzem, hogy na, legalább erre vagy arra rájöttem. Neked is szokott ilyen érzésed lenni? Spiri közegekben biztos hallottad már, hogy minden csak illúzió… És értem is hogy mire gondolnak, de az baromira nem illúzió hogy a megemelkedett számláim és bérleti díjaim ki kell fizetni… Az sem, hogy a tini lányommal valahogy hangot kellene találnom és az sem, hogy ki kell találni mi lesz a vacsora estére. Ez nem illúzió. Ez az élet. Itt ebben a duális világban,…

  • FeelGood

    Mindannyian ugyanazt akarjuk

    Nem rég részt vettem egy (online) női körön, ahol kiscsoportokra szét lettünk osztva és így tudtunk mélyebben kapcsolódni egymáshoz. Az volt a feladat, hogy megosszuk, hogy ki miért van itt, mit szeretne. Az egyik Nő társam alaszkai, talán korban hasonló mint én, egyedül él, félig indián, félig pedig a kolonizáció gyermeke; a másik Nő társam húszon éves, nem emlékszem melyik államban él, dél amerikai gyökerekkel. Semmi közös nem volt bennünk, 2 dolgot kivéve: NŐK vagyunk és TELJESEN UGYANAZOKRA A DOLGOKRA VÁGYUNK. Elfogadásra, befogadásra, meghallgatásra, egy térre, ahol megnyílhatunk, kapcsolódhatunk, gyógyulhatunk, egy térre, ahol nem érezzük, hogy kilógunk a sorból. Aztán visszakapcsolódtunk a nagyobb csoportba és megosztottuk élményeinket, és ez az…

  • FeelGood

    Vissza lettünk küldve a start mezőre

    Csak mentünk előre az autóval és akkor már éreztem, hogy baj lesz, de visszafordulni már nem tudtunk. Vannak az ember életében fordulópontok, wake-up call-ok, kicsik, nagyok, közepesek. Vagy észrevesszük vagy nem, vagy akarjuk észrevenni, vagy nem. Mi most egy ilyen STOP 🛑 jelet kaptunk, amit úgy döntöttük, hogy észreveszünk és fordulópontként használunk. Az elmúlt időben még a világesemények PTSD-jét és kollektív nehéz energiák feldolgozását sem sikerült helyre tennünk magunkban (ami szerintem teljesen ok) és már újabb személyes, nehéz és nem várt történések jöttek (betörés, váratlan halál…). Ez az élet. Néha túl sok. Egyszerre tud túl lassú és túl gyors lenni minden.  Megtanultam elfogadni magamban az ellentétes érzéseket, energiákat, hogy egyszerre…

  • FeelGood

    Felismerés amely mélyen megérintett

    Egy élménydús hétvége után (Lányaim záró fellépése volt) most egy rövid, de velős üzenettel jövök. A héten kétszer is szembe jött velem az a gondolat, amelyet körülbelül már egy éve én is megfogalmaztam magamnak egy free flow írás alatt. Emlékszem, hogy nagy hatással volt rám ez a felismerés. Egyszerre szomorított el és szabadított fel. Velőmig hatolt. És még a mai napig ennek az élménynek a “kibontásában” vagyok. Mi van akkor, ha nem a túlterheltségtől vagy a burn out-tól nincsenergiánk és életkedvünk, hanem attól mert visszafogjuk magunkat?Visszafogjuk magunkat attól, akik valójában vagyunk, amire valójában képesek lennénk, amit valójában szeretnénk.És visszafogni magunkat felemészti a legtöbb energiánkat. Ki lennél valójában? Mire lennél képes ha elengednéd…

  • FeelGood

    A stressz egyik fő okozója

    Annyi mindent tudunk már a stresszről, de még szerintem mindig nem eleget, vagy legalábbis a gyakorlatba nehezen épül be: a fejekbe, a szívekbe, a munkahelyekre, hogy hogyan is csinálhatnánk jobban.  Lett külön szavunk is: stresszelek, stresszes vagyok. Ami sokszor a vakolat, mögötte még sok minden más érzés és állapot rejtőzhet ( szomorúság, fáradtság, düh, csalódottság, izgatottság).Azt is tudjuk, hogy a stressz normális az emberi test számára, megvannak a mechanizmusai, hogy hogyan kell kezelni. Ami nem normális és sokkal inkább problémát okoz, az a hosszútávú, vagy folyamatos, alacsony szintű stressz (low level chronic stress). Na ez az igazi sneaky bitch, mert sokszor észre sem vesszük, illetve társadalmilag elfogadott norma lett belőle mára.Kihatással van az emésztésünkre, a…

  • FeelGood

    Anyák napjára

    Köszöntelek Téged Anyák napja alkalmából. A magyar Anyák napja alkalmából. Akár van gyermeked, akár nincs a gondoskodó anyai én ott van benned, aki figyeli hova áradhat, kinek van szüksége szeretetre, segítségre, oltalomra, vigasztalásra. Én ezt a gondoskodó minőséget ünneplem ilyenkor benned és bennem! Köszöntsd magadban Te is kedves Hírlevélolvasó!És tedd fel magadnak a kérdést, mi az amire legjobban vágysz Anyák napja alkalmából? De úgy komolyan, úgy őszintén! Legalább magadnak mondd ki vagy írd meg nekem!Én megfogalmaztam magamnak és akárhogyan csűrtem csavartam, azt érzem, hogy elismerésre (appreciation), értékelésre van szükségem. Teljesen őszintén most, ez az ami saját magamból/ magamtól kevésbé jön, így jó lenne ebben megfürödni.De azáltal, hogy ezt megfogalmaztam magamnak (és persze a családnak), így…

  • FeelGood

    Leléptünk, mindent hátra hagyva

    Pár napja ünnepeltük az évfordulónkat: 23 éve vagyunk együtt. Az volt az ajándékunk, hogy hosszú idő után először kettesben elutazunk Rodoszra, 5 napra.Az élet viszont sok minden mást is elénk gördített: családban betegség, betörés… ami kicsit nehezebbé tette lélekben és fizikailag a dolgokat, hogy elszabaduljunk.Megszerveztük az extra dolgokat, amiket kellett és leléptünk. Nekünk a kalandozás a kapcsolatunk egy fontos eleme, kapcsolódási pont. Nem az a lényeg, hogy messzire menjünk, hanem az, hogy kiránduljunk, gyalogoljunk… Mióta gyerekeink vannak, azóta emellé jött még a strukturálatlan idő, tehát ne kelljen időre menni, valahol megjelenni, hanem csak agenda nélkül együtt lenni.Ilyenkor tudjuk újra megérezni egymást, visszaemlékezni és megerősíteni, hogy miért is vagyunk együtt, miért szerettünk…

  • FeelGood

    Az El Caminon erre kerestem a választ & anyává válásom útja

    Sokféle útja van az anyaságnak. Van, aki tudja, hogy gyermeket szeretne és azt is tudja pontosan hogy hányat. Tudja, hogy anya szeretne lenni.Én nem ebbe a csoportba tartoztam, nekem ez évek kutatása és munkája volt. (Kb. ugyanezt az utat jártam be a házassággal is). Annak ellenére, hogy a gyermekkorom munkásan telt, már abban az időben nőttem fel amikor az „általános” női menetrendet megkérdőjelezhettem. Ezt is meg is tettem. Nyilas jegyben születtem, vagy ebből, vagy ki tudja (még) miért a szabadság az alap elemem, és ezt mind a házasság és a gyermekek elég erősen megnyirbálják. Természetesen csak első ránézésre. Azóta már tudom, hogy ezeken belül is kibontakozhatom, nagyobb kihívás ugyan, (legalábbis…

  • FeelGood

    Anyaság kívül-belül

    Kicsit előre szaladok, már májuson, anyák napján jár az eszem és az elkövetkezendő hetekben ezt a témát szeretném körbe járni. De tudod, csak röviden. És annyi a célom, (mint mindig) hogy együtt gondolkodjunk.Pedig óriási és kiapadhatatlan téma. Az egyik dolog, ami hetek óta jár a fejemben, és szeretnék róla írni, hogy mennyire elveszettek vagyunk. Kérd ki magadnak, nyugodtan, ha Te nem. 😊 Elveszettek úgy, mint akik járatlan utat taposnak és szomjazzuk a jó példát, aki húzhat, akibe bele lehetne kapaszkodni, aki arra megy amerre mi is szeretnénk menni. Akivel lehet beszélgetni, ki mit hogyan csinál, őszintén, lehetőleg minél kevesebb bírálat nélkül. Sok az önigazolás, fájdalom és ezeken a rétegeken át…