Vissza lettünk küldve a start mezőre

Csak mentünk előre az autóval és akkor már éreztem, hogy baj lesz, de visszafordulni már nem tudtunk.

Vannak az ember életében fordulópontok, wake-up call-ok, kicsik, nagyok, közepesek. Vagy észrevesszük vagy nem, vagy akarjuk észrevenni, vagy nem. Mi most egy ilyen STOP 🛑 jelet kaptunk, amit úgy döntöttük, hogy észreveszünk és fordulópontként használunk.

Az elmúlt időben még a világesemények PTSD-jét és kollektív nehéz energiák feldolgozását sem sikerült helyre tennünk magunkban (ami szerintem teljesen ok) és már újabb személyes, nehéz és nem várt történések jöttek (betörés, váratlan halál…). Ez az élet. Néha túl sok. Egyszerre tud túl lassú és túl gyors lenni minden.  Megtanultam elfogadni magamban az ellentétes érzéseket, energiákat, hogy egyszerre jelen lehetnek.

Az is egyre nyilvánvalóbb, hogy kollektíven most valami kimozdult egy pontról és eltart egy ideig mire újra egy látszólagos nyugvópontra talál. Látszólagos, mert igazából az ÉLET = VÁLTOZÁS, tehát ez a változás mindig folyik, csak néha látványosan, katartikusan, néha nem, néha velünk, néha mellettünk…
Ezt azért mondjuk ki hangosan, hogy ez NEHÉZ. Tudni, tudjuk persze, tele van lehetőséggel, jó dolgok is történnek a rossz mellett, de ehhez a felgyorsult világ változáshoz és krízisekhez „alkalmazkodni”, talajt találni nehéz. És ehhez még jön mindenkinek a személyes rész: mi történik a családban, a párkapcsolatában, iskolában, munkában.
Tudom, hogy tudod, de olyan kritikusak, kegyetlenek és szigorúak tudunk magunkkal lenni, amikor valamiben nem úgy haladunk, vagy egyáltalán nem haladunk abban, amiben szeretnénk. És szeretném, hogy ha hallanád, hogy ez jócskán hozzá tesz a képhez.
Pont ezért is fontos, hogy ezt néha meghalljuk valahonnan: a barátodtól, a női körtől, coachodtól, orvosodtól, terapeutádtól, varázslódtól, szomszédtól, gyógytornászodtól… Valakitől, tőlem.

Vissza a történetünkhöz és a fordulóponthoz: a hosszú hétvégén szerettünk volna kettesben elutazni Dél Angliába. Anyukám itt volt vigyázni a Lányokra. Ez az út már eleve egy back-up terv volt, mert a másik nem jött össze a sok történés miatt. De nagyon izgatottak voltunk, mindent előkészítettünk, a helyeket, szállásokat. Kelta és ősi szakrális helyeket mentünk volna megnézni.
Már furán kezdődött mert előtte való nap lemondták a kompunkat, át kellett foglalni, nem baj. Hajnali 4kor felkeltünk, időben elindultunk, mire odaértünk óriási sor állt, 1 ablak volt nyitva. Lekéstük a kompot mire sorra kerültünk, de átfoglaltak másikra, mert az ő hibájuk volt. Ok, jegy megvolt, haladunk előre a sorban immár 2 órája…. Mire a határon világossá vált számunkra, hogy útlevél kell. Haladunk előre a sorban, visszafordulni már nem lehet, megyünk előre, de tudjuk, hogy ez már nem lesz jó, lassan összetörik minden és nem marad más csak a végtelen szomorúság.
Mindent előkészítettünk, csak azt nem, hogy útlevél kell. Nem csak otthon hagytuk, hanem az enyém lejárt, nincs is esély újat kérni. Kivesznek minket a sorból, elveszik az iratainkat, leültetnek és egy óra várakozás után, a rendőrség kikísér minket. Hajnali 4tól 11 órára kiderül, hogy sehova nem tudunk menni. Bebuktuk. Vissza a START mezőre.

Mindenki más dolgot hozhat ki a történetből, én azt hoztam ki, hogy töltődésre van szükségünk, de nem így. Nem több élményre van szükségünk, hanem kevesebbre.
Talán életemben először most tudtam helyet adni annak, hogy szomorú vagyok, hogy vállalom a felelősséget. Teret adni annak, ami van. Nem a düh volt az első reakcióm. Ezt a coachingnak, terápiának, állításoknak, misztikus és spirituális munkáknak köszönhetem, amit az elmúlt (kifelé csöndesebbnek) tűnő időszakban tettem.
És akkor visszacsatolnék, hogy ott a kritikus hang, ami sokszor nyomaszt, hogy nem vagyunk elegek, nem ott tartunk, ahol kellene… Néha úgy tűnik mintha nem történne semmi, mert kívülről nem látszik és ilyenkor, ha oda figyelünk, észrevehetjük, hogy azért mégis történnek a mélyben dolgok, amikor ilyenkor (nem feltétlenül láthatóvá, de) ÉREZHETŐVÉ válnak. És ezek óriási dolgok. Amikor kapacitásunk van rá, hogy másképp reagáljunk, éljünk meg dolgokat. Amikor olyan idegrendszert növesztünk, amely JELEN tud lenni. Elengedtem a harcot, megadtam magam és átadtam magam. Pár óráig még magam számára is ijesztő volt az az üresség, amit éreztem. De átfolyt rajtam és utána organikusan jött, hogy mit hozhatunk ki belőle. De először teret kellett adni a csalódásnak, szomorúságnak, a hülyeségünknek.
Aztán jó dolgok jöttek ki belőle: a gyerekeink ölelése, pihenés, lassulás, baráti szülinap, bicikli túra és persze gondolatban párhuzamosan, hogy most hol járnánk…

Ez annyira csodálatos, amikor látom a klienseimnél, vagy magamnál, amikor beérik valami, valami leesik, átfordul, fény árad be… És már nem csak a fejben van ott, hogy valamit másképp csinálj, hanem VALÓBAN ÉLED.

Ez egy olyan sztori lesz, amit majd az unkáinknak is mesélni fogunk. És egy örök emlék bennem, hogy egy fordulópontot éltem meg.  

Milyen kapacitást szeretnél növelni magadban? Mi az, amit másképp szeretnél megélni?

Ha szeretnél végre valóban változni, megélni, jelen lenni, új idegpályákat növeszteni, hogy egészségesebb, energikusabb legyél vagy megtaláld a helyed az életedben, munkádban, párkapcsolatban, óriási szeretettel várlak coachingra, mentoringra, állításra! Nem vagy egyedül! Adj esélyt magadnak! Írj nekem emailt a kinehajni@gmail.com–ra a részletekért. Addig is, aki csoportban és élőben (is) szeretne kapcsolódni, még van 2 esemény júniusban: nyári napforduló női kör jógával, dobbal, ünnepléssel és APA állítás workshop, utána már csak szeptemberben újra!

Júniusi programok

Summer Solstice Women Circle – Celebration & Embodiment of Sun’s Power
June 21. Tuesday 18:30- 20:30/ 21:00 Avenue Paul Hymans 99
Women are gathering for thousands of years and I am calling you to join one. Summer Solstice represents the midpoint of the year and celebrated as the beginning of summer. Also the highest point of energy day, end the celebration of new beginnings. We celebrate Sun’s power too which helps to transform fear and worry by bringing light and warmth. We call in Joy and Life force to feel alive and connected again.
Intimate sharing circle & Solar Plexus Yoga, Breathing & Drum, Song, Music
Exchange: 50 € HU /ENG

Father – family & systemic constellation workshop
June 18 Saturday 09:30-13:30, Avenue Paul Hymans 99
After mother’s archetype we are examining father archetype and energy. The relationship with our father, the availability or presence of our father, our relationship with power and authority and of course our relationship with our partner. We embark on a powerful journey to work with the father figure and energy, finding our blocks, wounds, putting the pieces back in their place, maybe say goodbye. Closing chapters and opening new ones. We are going to talk about the many obvious and not so obvious facets of father in a safe and open circle. Then we are going to make constellations on this topic. You’ll decide what you want to discover or work on. There are many possibilities and I’ll be there to guide you if you need any help.
Every constellation work will add to your own experience too.
Important note: my work is trauma informed and I give many opportunities to regulate yourself. My intension is to safely hold space for you, for your healing and for your curiosity. One step at the time. If this invitation calls you, I welcome you with an open heart.
Exchange: €90 HU / ENG small group max 4 persons
Please let me know if you are interested but you cannot make that day or in case the group is full, I am opening a new one.