-
Kihez tartozom?
Néha van olyan érzésem, hogy senki nem tud semmit. Forog a világ, egyik percben ezt mondjuk, ezt hisszük, utána meg mást. Néha van olyan érzésem, hogy én sem tudok semmit. Máskor meg azt érzem, hogy na, legalább erre vagy arra rájöttem. Neked is szokott ilyen érzésed lenni? Spiri közegekben biztos hallottad már, hogy minden csak illúzió… És értem is hogy mire gondolnak, de az baromira nem illúzió hogy a megemelkedett számláim és bérleti díjaim ki kell fizetni… Az sem, hogy a tini lányommal valahogy hangot kellene találnom és az sem, hogy ki kell találni mi lesz a vacsora estére. Ez nem illúzió. Ez az élet. Itt ebben a duális világban,…
-
Anyák napjára
Köszöntelek Téged Anyák napja alkalmából. A magyar Anyák napja alkalmából. Akár van gyermeked, akár nincs a gondoskodó anyai én ott van benned, aki figyeli hova áradhat, kinek van szüksége szeretetre, segítségre, oltalomra, vigasztalásra. Én ezt a gondoskodó minőséget ünneplem ilyenkor benned és bennem! Köszöntsd magadban Te is kedves Hírlevélolvasó!És tedd fel magadnak a kérdést, mi az amire legjobban vágysz Anyák napja alkalmából? De úgy komolyan, úgy őszintén! Legalább magadnak mondd ki vagy írd meg nekem!Én megfogalmaztam magamnak és akárhogyan csűrtem csavartam, azt érzem, hogy elismerésre (appreciation), értékelésre van szükségem. Teljesen őszintén most, ez az ami saját magamból/ magamtól kevésbé jön, így jó lenne ebben megfürödni.De azáltal, hogy ezt megfogalmaztam magamnak (és persze a családnak), így…
-
Leléptünk, mindent hátra hagyva
Pár napja ünnepeltük az évfordulónkat: 23 éve vagyunk együtt. Az volt az ajándékunk, hogy hosszú idő után először kettesben elutazunk Rodoszra, 5 napra.Az élet viszont sok minden mást is elénk gördített: családban betegség, betörés… ami kicsit nehezebbé tette lélekben és fizikailag a dolgokat, hogy elszabaduljunk.Megszerveztük az extra dolgokat, amiket kellett és leléptünk. Nekünk a kalandozás a kapcsolatunk egy fontos eleme, kapcsolódási pont. Nem az a lényeg, hogy messzire menjünk, hanem az, hogy kiránduljunk, gyalogoljunk… Mióta gyerekeink vannak, azóta emellé jött még a strukturálatlan idő, tehát ne kelljen időre menni, valahol megjelenni, hanem csak agenda nélkül együtt lenni.Ilyenkor tudjuk újra megérezni egymást, visszaemlékezni és megerősíteni, hogy miért is vagyunk együtt, miért szerettünk…
-
Az El Caminon erre kerestem a választ & anyává válásom útja
Sokféle útja van az anyaságnak. Van, aki tudja, hogy gyermeket szeretne és azt is tudja pontosan hogy hányat. Tudja, hogy anya szeretne lenni.Én nem ebbe a csoportba tartoztam, nekem ez évek kutatása és munkája volt. (Kb. ugyanezt az utat jártam be a házassággal is). Annak ellenére, hogy a gyermekkorom munkásan telt, már abban az időben nőttem fel amikor az „általános” női menetrendet megkérdőjelezhettem. Ezt is meg is tettem. Nyilas jegyben születtem, vagy ebből, vagy ki tudja (még) miért a szabadság az alap elemem, és ezt mind a házasság és a gyermekek elég erősen megnyirbálják. Természetesen csak első ránézésre. Azóta már tudom, hogy ezeken belül is kibontakozhatom, nagyobb kihívás ugyan, (legalábbis…
-
Anyaság kívül-belül
Kicsit előre szaladok, már májuson, anyák napján jár az eszem és az elkövetkezendő hetekben ezt a témát szeretném körbe járni. De tudod, csak röviden. És annyi a célom, (mint mindig) hogy együtt gondolkodjunk.Pedig óriási és kiapadhatatlan téma. Az egyik dolog, ami hetek óta jár a fejemben, és szeretnék róla írni, hogy mennyire elveszettek vagyunk. Kérd ki magadnak, nyugodtan, ha Te nem. 😊 Elveszettek úgy, mint akik járatlan utat taposnak és szomjazzuk a jó példát, aki húzhat, akibe bele lehetne kapaszkodni, aki arra megy amerre mi is szeretnénk menni. Akivel lehet beszélgetni, ki mit hogyan csinál, őszintén, lehetőleg minél kevesebb bírálat nélkül. Sok az önigazolás, fájdalom és ezeken a rétegeken át…
-
Szerethetőségi faktor
Valentin nap van ma. A szerelmesek napja. Emlékszem, hogy a gimis koromban milyen nagy nap volt ez. Kissé görcsbe volt szorulva a gyomrom, hogy mi fog azon a napon történni.És évekig az történt, hogy kaptam virágot, ajándékot, szerelemes levelet… de nem attól, akitől én szerettem volna, vagy egyik fiú sem az volt, akivel én kapcsolatot szerettem volna.Mikor az érzésem az volt, hogy már mindenki jár valakivel, akkor én még mindig egyedül voltam. Sok plátói szerelmet megéltem. Anyway, kicsit (vagy nagyon) már ez az ünnep is elműanyagosodott. Van, aki nem is ünnepli, egyenesen utálja. Én nagy ünneplő vagyok, ha nincs rá kapacitásom, akkor is legalább minimál szinten szeretek róla megemlékezni. Nem minden…
-
Túlféltés & kíváncsiság
Épp az erdő felé tartottam haza, lassan sétálva, amikor a túlféltés gondolata elindult bennem.Én gyerekként egyáltalán nem voltam túlféltve, sőt. Ráadásul nyilas jegyben születtem, szabadon repkedő lény vagyok.Szóval nem bírom jól a túlféltést.Egyből az jutott eszembe, hogy én viszont az a tipikus anya vagyok, aki a lányai után szól: Ne rohanj, mert megint elesel! … Vigyázz, nézz szét! 🤦♀️Teljesen hülye kondicionálás, mélyről, ösztönösen jön. Amiért elkezdtem ezen gondolkodni, az az hogy mennyire szükségünk van térre, lehetőségekre hogy essünk – keljünk, tanuljunk, felül emelkedjünk, bátorodjunk, integráljunk.Mennyire látszik azokon a gyerekeken akik nincsenek túlféltve, hogy kíváncsiak, felfedezőek. Aki ráadásul még biztonságosan kötődik, az vissza-vissza tud szaladni a mamájához/ papájához ha megijed. Még…
-
Superwoman és a párja
2 nap pihenés után vagyok. Nem, nem voltam beteg. Elengedtem az agendát, hogy bárhol is kelljen tartanom, hogy valahova sietnem kelljen. Habár elég sok pihenőt tudok tenni az életembe, ezért a 2 napért meg kellett harcolnom magammal, hogy tényleg beleengedjem magam.És ilyenkor veszem észre, hogy lehet, hogy vannak rendszeres pihenők az életemben, de valóban beleengednem magam nem mindig sikerül; vagy azért, mert nem elég az idő és az idegrendszerem nem tud megérkezni, vagy azért, mert a valami hasznosat kell csinálnom, az agendát nem sikerül elengednem. Megdöbbent, hogy hány éve dolgozom ezen tudatosan és még mindig van egy mélyebb kör, gyógyulás, megengedés, elengedés. Ebben az egyik mély gyógyulás és program átírás a maszkulin…
-
Ez elszívja az energiám, lefogadom, hogy te is ismered!
Én néha úgy el tudok fáradni. De nem jól esően, hanem olyan elcsigázottan vagy éppen tompulva.És azt vettem észre, hogy amikor ez van, az gyakran abból jön, hogy elfáradtam a „viselkedésben” / egyensúlyozásban.Abban fáradtam el, hogy egyensúlyozzak jobbra – balra és én pedig ki tudja hol vagyok.Mondjam azt, hogy ez egyre kevesebbszer fordul velem elő? Nem tudom, hogy ez igaz lenne-e. Könnyebben észreveszem és ahol már saját magam középpontjában állok, az már nem téma. Aztán pedig egyre újabb területek bukkannak fel, ahol fejlődésre van szükség.Talán úgy fogalmazhatnám meg, hogy már nem erről szól az életem, hanem ez is a része. És ha jól csinálom, akkor az is lesz. A fejlődésben…
-
Mindennek megvan a maga ideje – Hogyan csinálok ennyi mindent?
Először is nagyon sokszor én nem érzem, hogy annyi mindent csinálnék, ezt általában visszajelzésként kapom és akkor így rájövök, hogy tényleg.Illetve akkor jövök rá még amikor túlpörgök, vagy túltervezem magam és a kritikus hang megszólal bennem. Na de, annyi mindent szeretnék elmondani ehhez kapcsolódóan. Legelőször is azt, hogy mindent csinálni, mindig valamit csinálni: egy trauma reakció.Én is egy gyógyuló félben lévő női egyed vagyok, aki a saját családjában tanult mintákból, valamint a patriarchális társadalom által beégetett hatékonyság programból próbál ébredezni. Szóval van még min dolgoznom a saját házam táján is. Másodszor, viszont érdemes ezzel foglalkozni, kifelé jönni ebből a mókuskerékből, mert sokkal jobb és felszabadultabb az élet, ha nem is a másik…