-
Nem késhetek le a saját életemről
Idő van. Tagadhatatlan és vitathatatlan. Ránézek a bőrömre és látom. A kérdés inkább az, hogy milyen a viszonyunk az idővel? Kronosz ideje szerint jelenünk meg nap mint nap helyeken, munkában, találkozókon. Kronosz ideje szerint mérjük a korunkat. Kronosz ideje szerint kapunk fizetést, kell befizetni a számlákat. Kronosz adja a praktikumot, a kereteket, az egymás utániságot. Chiron ( Newtoni idő) a relatív idő, amelyben megéljük hogy 1 pillanat is lehet végtelen hosszú és a végtelen hosszú is lehet egy pillanat. A lényeg az az hogy mivel töltjük meg, mit élünk át és mit élünk meg, jelen vagyunk-e. Fájdalomban, szenvedésben, depresszív hangulatban lassan és ólmosan telik az idő. Amikor valamit nagyon szeretünk, akkor pedig a…
-
Kérdeztétek
Hogy vagy? Ma új hold, átléptük július felét…. Én lassacskán készülök a nyári szabadságra, az utolsó hét hogy a lehető legtöbb mindent elrendezzek mielőtt kikapcsolok. Az elmúlt 2 évben nyáron közel 2 hónapot töltöttem Magyarországon. Most 1 hónapot, az viszont szabadság lesz! Kb. 2 -3 óra munkám lesz, de a többi tényleg unplug. Van egy pár visszatérő kérdés ami elő szokott jönni, úgyhogy arra gondoltam, hogy ha ez ilyen sűrűn előjön, itt is megosztom a válaszokat. 🙂 Azt hiszem ennyi. 🙂 Ezek azok amik heti/ napi szinten érkeznek kérdésként. Én ezután a hét után, visszavonulok, szünetet tartok itt is. 🙂 Augusztus végén jövök újra. ( Beugrok azért ha nagy hírem van! 🙂 )…
-
Fájó búcsú
Az elmúlt hetekben úgy érzem, hogy jó pár beavatáson és dark night of the soul pillanatokon megyek keresztül. Nagy híve vagyok a kezdések, lezárások tudatosításának már egy ideje, sőt azt gondolom, hogy a munkám egy nagyon fontos része lett. Ezek a ki és belépések egy – egy új fejezetbe, megadni a módját az egész lényünknek segít áthangolódni. Az egyik ilyen nagy lezárás most az életemben, hogy 10 év után felmondtam a terem bérleti szerződését. Nagyon nehéz nekem ez a leválás, mert nagyon kötődtem ehhez a helyhez, talán túl sokáig is maradtam benne, mikor már egy jó ideje éreztem, hogy nem működnek dolgok, vagy már többet vesz ki belőlem mint amennyit kellene. De…
-
Vissza lettünk küldve a start mezőre
Csak mentünk előre az autóval és akkor már éreztem, hogy baj lesz, de visszafordulni már nem tudtunk. Vannak az ember életében fordulópontok, wake-up call-ok, kicsik, nagyok, közepesek. Vagy észrevesszük vagy nem, vagy akarjuk észrevenni, vagy nem. Mi most egy ilyen STOP 🛑 jelet kaptunk, amit úgy döntöttük, hogy észreveszünk és fordulópontként használunk. Az elmúlt időben még a világesemények PTSD-jét és kollektív nehéz energiák feldolgozását sem sikerült helyre tennünk magunkban (ami szerintem teljesen ok) és már újabb személyes, nehéz és nem várt történések jöttek (betörés, váratlan halál…). Ez az élet. Néha túl sok. Egyszerre tud túl lassú és túl gyors lenni minden. Megtanultam elfogadni magamban az ellentétes érzéseket, energiákat, hogy egyszerre…