Fájó búcsú
Az elmúlt hetekben úgy érzem, hogy jó pár beavatáson és dark night of the soul pillanatokon megyek keresztül.
Nagy híve vagyok a kezdések, lezárások tudatosításának már egy ideje, sőt azt gondolom, hogy a munkám egy nagyon fontos része lett. Ezek a ki és belépések egy – egy új fejezetbe, megadni a módját az egész lényünknek segít áthangolódni.
Az egyik ilyen nagy lezárás most az életemben, hogy 10 év után felmondtam a terem bérleti szerződését.
Nagyon nehéz nekem ez a leválás, mert nagyon kötődtem ehhez a helyhez, talán túl sokáig is maradtam benne, mikor már egy jó ideje éreztem, hogy nem működnek dolgok, vagy már többet vesz ki belőlem mint amennyit kellene. De hát szerelmes voltam és kicsit maradok is, mert ez egy nagyon fontos 10 év volt az életemben a teremmel.
Az elmúlt években nagyon sokat tanultam elengedni, ez ismét egy újabb szint, belerepültem egyenlőre a vak semmibe, nem érzem magam komfortosan, nagyon nem, de már olyan jeleket kaptam, amik egyértelműen jelezték, hogy mozdulnom kell.
Így nagyon sok tipródás után a bizalmat és szabadságot választottam.
Közben keresem az új szerelmet, megoldási lehetőséget. 10 év alatt is sokat változott a világ, a mi életünk is és szeretnék valami olyat ami fenntartható megoldás.
Ez egy nagy visszalépés számomra. De tényleg őszintén hiszem, hogy a tranzíciós időszak után ( legyen az akár mennyi idő is) egy jobb helyen fogom tudni kialakítani azt amit szeretnék.
Szeretettel fogadom, ha szurkoltok nekem, jó energiákat küldtök! 🙂
Még most sok lezárni való lesz a teremmel, közben a tulaj kiadta, úgyhogy a héten találkozom az új tulajjal, közben pedig már felmondtam a szerződést…. Ha lúd akkor legyen kövér! :))
És dolgozom, az nem változik! A hely fog. 🙂
Másik nagy lezárás, hogy Panka lányom befejezni az általános iskolát, holnap “ballag”.
Iza lányom most van élete első 3 napos osztálykirándulásán.
A férjem élete első szülői szabadságát ( parental leave) veszi ki nyáron 1 hónapra.
És még van egy pár de most itt megállok….
1. Hiszem, hogy mindig amikor valamit ( vagy valakit) elengedünk, abba a vákumba, tud valami új érkezni ami jobban illeszkedik hozzánk. Néha ( sokszor) ez egy óriási bizalom, bátorság hogy úgy lépjünk, hogy még nincs meg a biztos következő. Én éveket vártam így, mire rájöttem, hogy akkor itt most valamit másképp kell csinálnom. Nehéz kilépni egy biztonságosnak tűnő, megszokott még éppen elviselhető, elég jó kapcsolatból, házból, munkából, barátságból…. DE ha mélyen belül megérezzük és elfogadjuk, hogy miért tesszük, akkor legalább MAGUNK számára értelmet nyer.
2. A másik dolog, hogy a vákumban jobban lehet álmodni, beleérezni hogy mi is az amit szeretnénk. Már nem a szokásos keretek között gondolkodunk. Mit akarunk tovább vinni, mit engedünk el, mit hívunk be újként. Az életünk ezen szakaszában egyáltalán mire van szükségünk?
Mert ez is változik!
3. Fenntarthatóság – mire van szükségünk ahhoz, hogy a munkánk ( de akár az anyaságunk) és környezete fenntartható legyen. Mennyit vesz ki belőlünk, mennyit ad? Van-e olyan körülmény benne ami nyomasztó, túl nagy teher és lehet benne változtatni….? ( pl mennyi időt töltök közlekedéssel, valaki nem bírja a shared office-t, hideg van, meleg van, zaj van, munka mennyiség, a munka értelme/ megbecsültsége…)
Szerintem egy ideig igen is képesek vagyunk áldozatot hozni, várni, kipróbálni, ez bennünk van. De aztán jön egy olyan pont amikor már valami nem átmeneti vagy, még egyszer, mi magunk változtunk meg, vagy az élethelyzetünk.
És vannak nyugvópontok ( nagyon vágyom most már majd egy ilyenre! 🙂 ) amelyek a fenntarthatósághoz hozzá tartoznak.
Van valami lezárás, új kezdet, beavatás az életedben?
Szeretettel,
Hajni
Programok
- Újra July 3, 10, 17, 31 Monday online Body work Classes Zoom 18:30-19:45, 1-1 alkalom vagy bérlettel!
Részletek & témák: kinehajni@gmail.com - Szeptembertől jön a havi rendszerességű Soul Sister Coffee!
- 1 alkalmas egyéni coaching & mentoring illetve 5 alkalmas folyamat hogy kapcsolódj magaddal és azzal amit valóban szeretnél az életedben. Többet: itt tudsz róla olvasni