-
5 zóna az otthonodban a harmóniáért
Először is köszönöm azt a sok visszajelzést amit kaptam múlt heti hírlevél után. 💗 Öröm volt. Felért egy kis ölelgetéssel. 😊A hírlevél témája még csak a kezdet volt, a múlt hét elég challenging lett, de ezt is túléltük. Gondolom, Te is érezted magadban ezeket az energiákat.Egyéni szinten is, de főleg család dinamikai szinten végig kellett gondolni, hogy mire rendezkedünk be akkor az elkövetkezendő 2-4 hónapra. Ebbe már belegondolni is nagyon kemény volt.Szeretném kijelenteni, hogy imádok tanítani, de nem a gyerekeimet és nem iskolarendszer alapon. Sikerélményem sem sok van, türelmem meg még kevesebb. Nem egy jó kombináció. 😊 És sokkal jobban szeretnék a gyermekeim anyja maradni mint a tanára. Munkám, terveim…
-
Betelt a pohár!
Előre szólok, hogy ha nem bírod a (provokatív) őszinteséget, akkor most ne olvasd tovább! És a szokásosnál hosszabb is lesz. A hírlevél végén a programokat továbbra is megtalálod. 😊 Gyalogolni voltam, zenével. Mindennap kimegyek és 4000-6000 lépést minimum teszek. Ha egyedül vagyok, ilyenkor tudok töltődni, érezni, átgondolni, integrálni. És ezek futottak végig bennem.Meg van az “exit plan” (a ’karantén’ feloldásának tervezett lépései) itt Belgiumban. Ez egy tervezet, tudjuk, szenárió(k) ha minden jól megy. Azt hittük, hogy ezt várjuk, hát nem. Én nem.Értem a lépéseket, a szükségességét, a logikáját. Mindent el is fogadok. Nem vitázom vele.De vannak érzéseim. Az egyik az, hogy még most szokok bele az újba, most kezdek lenyugodni,…
-
Mi a Te ’normálod’?
Az elmúlt egy hét szabadsága felülmúlta minden várakozásomat és tényleg tudtam lassulni, kikapcsolódni, töltődni és csak lenni. Angolul van erre egy kifejezés: staycation 😊 (otthon maradós vakáció), nem ez az első ilyen az életemben. Rendszeresen vagyunk / maradunk csak úgy otthon, bár több mint egy hétig, ez volt az első. És ha mélyen magamba nézek több év tudatos munkája van abban, hogy otthon maradni is kikapcsoló és töltődő élmény lehessen. Nem ment ez egyből, de mostanra beérett. Felcsillant a fény, hogy talán látjuk az alagút végét, hogy májusban már történik változás a járvány és a szabályozások szempontjából. De azért még minden képlékeny és a hosszútávú hatások megélése is előttünk áll.…
-
Te sebezhető vagy?
Mi az a részünk, amely most próbára van téve nap mint nap?Védőfalakat próbálunk építeni évek alatt, látszólagos kontrollal vezetni az élet folyamát. De ez most változik. Ez a részünk a sebezhetőség. A hamisan felépült védőfalak most leomolhatnak, vagy épp ellenkezőleg még erősebben kifeszülnek.Megértjük, hogy a teljes kontroll is csak egy illúzió. Sebezhetőnek lenni, vállalni a sebezhetőséget számomra már egy „magasabb” energiaszintű állapot (egy túlélés kategóriával szemben), ahol már van elég bizalmam (TRUST), hogy ha megsérülök, újra talpra tudok állni. Bárhogy is lesz, rendben leszek.Sebezhető vagyok ha elfogadom, hogy elveszíthetek embereket magam körül, létezik halál, betegség, költözés, válás, változás, alakulás és az hogy nem tudom meddig fog ez tartani. Azon gondolkodom, hogy nekem milyen érzés a…
-
Miért nem baj, ha nem vagy most motivált
Huh… egy nagy levegő. Az elmúlt hét azt hiszem mindannyiunk életében nagy változásokat hozott. Ami még pár hete elképzelhetetlen volt, most hirtelen valóság lett. Mindenki másképp reagál erre, van aki feléledt, van akinek kihúzták a lába alól a talajt, van aki végre vissza tud vonulni és önmagát gyógyítani, van akinek érzésteleníteni kell. Van aki kreatív, van aki leblokkolt, van aki még tagad, van aki túlél. És ez rendben is van. Mind. Óriási érzelmi inkongruencia éledhet most bennünk, ha ezt a sok lehetőséget, ajánlatot, ami árad felénk, nem tudjuk beemelni, élni vele. Online: tanulni, jógázni, gyereket nevelni, kapcsolódni, színházat nézni… Lehetetlen. Ezzel az újhoz való alkalmazkodással, óriási inger és lehetőség áradattal…
-
Feel Good TV – új Live mini & gyerek & felnőtt jóga és relaxáció
Először is szeretném azzal kezdeni, hogy annyira örülök a sok pozitív visszajelzésnek Tőletek! ❤️2 dolog jár sokat az eszemben. Az egyik, hogy 2 éve Törökországban voltunk 1 hetet egy nagy szálloda parkban. Elhatároztuk hogy nem megyünk sehova csak ott leszünk benn. Az első 3 nap kiborultam, túl hangosak voltak az emberek, bezárva éreztem magam, semmi nem volt jó… Aztán kezdtem ” feladni”, rájönni hogy pihenni vagyok itt. Még saját magamnak is nehéz volt bevallani, hogy stresszes voltam és 3 napra volt szükségem (akkor ideális körülmények között) adaptálódni. Ez az élmény viszont nagyon zsigeri és mély lett. Ez a “feladás” adta a jelenben való élés lehetőségét. Ami nagy hatással volt rám akkor és…