Hjordis & Uffe
Szeretjük a Netflixen a dán sorozatot: Rita. Ismered? Nagyon jó kis karakterek vannak benne, és elég őszintén bemutatja az életet, hétköznapi problémákat.
Hjordis és Uffe egy pár, akik kapcsolatban élnek, de nem házasok és van egy gyerekük. Oda vannak a szerepjátékért, mindketten kicsit ’elvarázsolt’ figurák. Egy idő után Uffe marad otthon a gyerekkel, illetve részben visszamegy dolgozni, de mivel Hjordis igazgatónő lesz, így Uffe van többet a fiukkal és a háztartással. Hjordis sokat dolgozik, elmerül az újban, a felelősségével, ki mit vár tőle, elveszti a fonalat… és Uffe részéről, sok figyelmeztetés után, elcsattan egy csók egy másik nővel, megromlik a kapcsolatuk.
A rész végén azon gondolkodtam, hogy az egész történés, szál nekem el volt túlozva, hogy mennyit dolgozik Hjordis, hogy mennyire nem kapcsolódik, hogy mennyire nem megy ez a dolog. Aztán fogmosás közben belém hasított, Úr Isten, mi van, ha ilyen tényleg van?
Mi van, ha ilyen tényleg van, csak a mi a kapcsolatunk nem ilyen?
(Azért továbbra is fenntartom, hogy ez egy sorozat, lehetnek benne túlzások.)
Ez azóta is dolgozik bennem.
Ennyi év után, elég tudatosan fektetünk energiát abba, hogy működjön a kapcsolatunk és rendszeresen tudjunk igazán kapcsolódni.
Múlt héten arról beszéltem, hogy készülünk a házassági évfordulónkra, idén kreatívan és hogy hiányzik a hosszabb strukturálatlan idő és elvárásmentes kapcsolódás.
Látva Uffet és Hjordist, hát ez nem volt meg, de a nagyon látható dolog az volt, hogy a hétköznapok tennivalója, ki hova, mikor, mit… megbeszélése gyakorlatilag nem létezett. Ez kisgyerekkel elég nagy kihívás.
Nálunk, az szokott lenni a kihívás, hogy amikor egyikőnknek jó lenne, akkor a másiknak pont nem, aztán mire mindenki elcsöndesedik akkor én már kész vagyok, velem nem lehet értelmes dolgokról beszélni… 1-2 mondatot igen, de nagyobb dolgokat nem igazán, vagy nagyon rá kell készülnöm.
Gondolom ez ismerős, ugye? (Mondd, hogy nem vagyok ezzel egyedül!)
Éppen ezért a heti meetingünkön kívül, időről időre tartunk egy hosszabb 3-4 órás planninget, egyeztetést, ami alatt bármit meg lehet beszélni. Ehhez általában fogadunk egy babysittert, a gyerekeink nagyon boldogok és mi pedig elmegyünk a terembe elvonulni zavartalanul. Annyira sokat dob az emberen, még mi magunk is meglepődtünk.
Tudod, mi jutott eszembe? Az az eset amikor pihenni szeretnél, de tudod hogy valamit el kellene intézni, megbeszélni… elkezdesz ’pihenni’ de nem tudsz kikapcsolni, szorongsz, mert az a valami ott motoszkál a háttérben.
Na, ez a 3-4 órás elvonulás, pont ennek az ellentéte. Ahelyett, hogy ismét elmennénk egy étterembe, nagy levegőt veszünk és kitesszük azt amiről valóban beszélnünk kell.
Könnyű?
Nem, sokszor nem.
De utána mindenki tudja, hogy mi a helyzet, mi merre hány méter, kitisztul a levegő, clarity és mintha letettünk volna magunkról 10 kg-t. Ez is egy kapcsolódás és ez is egy nagyon fontos formája. Ez egy strukturált, cél orientált kapcsolódás.
Nekünk az a tapasztalatunk, hogy erre a kapcsolódásra is éppen annyira szükségünk van mint, a semmit nem csinálunk típusúra.
Nektek mi a bevált ritmus és rendszer a tervezésre, praktikus dolgok megbeszélésére, nagy változások, költségvetés átbeszélésére? Szántok rá elég időt? Milyen környezetben?
Ha egyedül vagy éppen, leülsz ’magaddal’ megbeszélni?Szerdán, október 14.-én jövünk a meglepetéssel! Az ünneplésünk jegyében, erről sokat beszélgetve egy nagy elhatározásra jutottunk! Megosztunk veletek valamit, ami eddig csak a miénk volt! Készülünk egy meglepetéssel, lehetőséggel, hogy megkönnyítsük az elvonulást, és a strukturált kapcsolódást
És, itt vannak az új workshopok is október -novemberre! Az új nagy szerelmem: mobility tréning és a NEM-et mondás az nem új, de nagy szerelem!