FeelGood

Testkép, fatphobia 1 – a lapos has mítosza

Végre, végre eljutottam oda, hogy most július hónapban egy 3 részes sorozatot írjak egy számomra über fontos témáról. Azt ígértem még januárban, hogy általában nem lesznek hosszúak a hírlevelek ezért szétszedem 3 részbe, bite size 😊, emészthető, de még így is hosszabb mint a szokásos.

Ez a fontos téma, ami a küldetésem egyik célja és egy amazont vált ki belőlem: a NŐI TESTTUDAT, testünk, szépségünk, érzékiségünk elfogadása, átélése és a testkép zavar, fatphobia.

Buckle up, brutálisan őszinte lesz!

Először is kezdem azzal, hogy honnan indult el az ötlet, hogyan hengeredett tovább és amint kinyitottam ezt az ajtót, már nem tudtam visszacsukni, ömlött felém az információ, az érzés, a tapasztalás. Körülbelül 1-1,5 hónapja dolgozom rajta a háttérben. Bear with me, a kályhától kezdem, de kerek lesz.

Sok kérés érkezett felém, hogy készítsek postnatal (azaz szülés utáni) videót az otthoni gyakorláshoz.
Rengeteg szakmai ellenérv dúl bennem, mert többször pont ezek a nők kerülnek hozzám, akik videó programra tornázva a helytelen technikával nyitották még nagyobbra a hasfal szétnyílásukat (diastasis) és azért mert látom, mennyire fontos a helyes technika megtanulása hogy ez igazán hatékony legyen.
Bon, de ez ugye egy kicsit (vagy nagyon) perfekcionizmus is a részemről. Mert ugye ha emberbarát szakemberként állok hozzá, úgy is csinálják a mamák, akkor miért nem adok ki olyat a kezemből amivel maximalizálom a hatást és minimalizálom a hibák, a kár lehetőségét (legalább 100 disclaimer… 😊).
Szóval elkezdtem barátkozni a gondolattal.
Aztán ehhez jött hozzá 2 nagyon érdekes oldal: egy amazon és egy saját bizonytalanságomat triggerelő oldal.

Az egyik vendégem megosztotta velem, hogy egy magyar online szülésutáni programot fog kezdeni. Megnéztem a honlapot, és ahogy görgettem lefelé egyre dühösebb lettem és tört össze a szívem.
A szülés utáni programot hirdető kép egy kb 18 éves lány tökéletesen lapos hasú képe. A képen csak a has, törzs látszik, valószínűleg fel van nyújtva a karja, nem evett fotózás előtt, meg van világítva, előnyös szögbe van beállítva és gyereket maximum a kezében fogott életében.
Emberek, Nők ez nincs rendben!
Ez nem reális!
Nem tudom szakmailag mit tartalmaz ez a program, oda már nem jutottam el, mert itt elszállt az agyam. Tudatalatt is ezt etetjük egymással, még nők a nőkkel is, hogy egy nő aki szült majd ha eleget tornázik így fog kinézni.

Nem, nem fog! Nem akarok ünneprontó lenni, de a nagy átlag nem fog így kinézni. 10ből 1 nő fog hasonlítani ehhez a képhez, ha követi ugyanezen technikákat (kar felnyújt, nem eszik fotózás előtt, jó a megvilágítás, szög….)
Ez nem jelenti azt, hogy nem kell semmit csinálni és elhagyni magunkat vagy depresszióba süllyedni.
Rengeteget lehet és kell is formálni a hason ha szült valaki ha nem. Ennek iszonyú sok funkció része van, a legfontosabbak: ne legyen sérved, támogassuk a derekat, ne legyünk inkontinensek, a női belső szerveink a helyén maradjanak….. és ennek legvégső része, hogy esztétikailag hogy nézek ki.
Fontos?, persze, nem vitatom.
De gondolj bele, ha venni szeretnél egy házat, te azt csak kívülről nézed meg??? Legyen jó a vakolat és kész? Milyen a szerkezete, hány szoba van benne, lóg a plafon, penészes, felújított….
Ha fáj a derekam, vagy kiesik a hüvelyemen a méhem, nem tudom tartani a vizeletem… hiába lesz lapos a hasam, nem fogom vonzónak, teljes értékűnek érezni magam meg pláne nem.

Éppen ezért teljesen érthető módon hetente áradó kérdéskör felém: mikor lesz újra lapos a hasam (előtte az volt?), mikor lesz olyan a testem, mint előtte volt (lehet?)
És ilyenkor folyton azt kérdezem magamtól, hogy:
Olyan világban akarok élni, amikor az az érték hogy Nőként lány testem legyen ( ha lehet akkor közepes természetes hatású kerek mellekkel elég fenn a mellkasomon)?
Olyan világban akarok élni, ahol azt látja a Lányom, hogy szülés után lehetőleg minél hamarabb formába kell lendülni.
De szakadjunk le a szülésről, nem kell ehhez szülni, nézz magadba! Őszintén, hány éves voltál amikor elkezdtél elégedetlen lenni a testeddel? Túl deszka, túl nagy fenék, túl nagy has….
Én kb 6 éves lehettem (erre még visszatérünk).

A válaszom: NEM, egyértelműen nem. Olyan világban szeretnék élni, ahol nem kell lenyesnünk kiálló részeink, a múlt nyomait, az élet csodájának jelét, ahol megélhetem a testem. Ahol a szépség nem egy mások által meghatározott standard, amit soha, de soha nem foguk tudni fenntartható módon megélni.

Ez volt az amazon rész, amikor felforrt a vérem mikor ezt a képet láttam és ezt az rejtett toxikus üzentet.
A másik rész pedig pont ehhez kapcsolódott, hogy amikor ezen a szülés utáni programon gondolkodtam, milyen lenne a ’marketing’ része.
Lapos has ígérettel mindent el lehet adni. De valóban meg tudom én ezt ígérni? Az előbb részletezett dolgok miatt nem érzem, hogy ezt kellene hirdetni. Laposabb, az már igen, az már teljesíthető lehet.
Ha azt mondom, hogy erős központ (strong core), megvenné azt valaki? Inkontinenciával sem dobálózhatok, mert ha szülést nézünk, a hormon rendszer visszaállásával több tünet megszűnik és változó korral meredeken a semmiből (úgy tűnik) jön elő újra, tehát addig nagyon kevesen veszik komolyan preventíven.
Természetesen sok ötletem van, hogy mi lehet jó név, cím, program, csak beavattalak az eszmefuttatásomba. (Egyébként pedig egy komplex has és gát programban gondolkodom minden nőnek és lenne egy szülés utáni szekciója is)
Ez után a névadáson túl pedig pont azon gondolkodtam, hogy milyen képet tennék hozzá.
És itt jött be a saját insecurity, az én hasamat nem tehetjük be, mert az nem lapos.
Ahhoz a képhez fogynom kellene, izmosabbnak kellene lennem… ez a kritikus hang, amitől én leoldok és inkább hagyom az egészet.
Kit érdekelne egy nem tökéletesen lapos és kockás has? Nem elég inspiráló.
Több olyan vendégem van, akiknek laposabb a hasa szülés után, mint most nekem. Hol van ebben a hitelesség? (Ugye pont ezért nem lenne célszerű lapos hasat hirdetni…)
Aztán megláttam ezt a képet, és előjött több mamánál, hogy ha olyan hasa lenne, mint nekem, az már jó. Ezen ledöbbentem. És elkezdtem befogadni ezt az érzést, ezt a vonulatot, hogy ez is lehet egy cél?
Miért osztom ezt meg?
Azért, mert szinte minden nő iszonyú kritikus önmagával szemben, és sokkal nagyobbnak/ dagadtabbnak/ öregebbnek látja magát, mint mások. Ez alól én sem vagyok kivétel. Illetve éppen azon dolgozom, hogy ez a kritikus hang és standardizált ideálok minél kevésbé irányítsanak.

Óriási erőt vettem magamon és úgy döntöttünk, hogy készítünk egy fotósorozatot egy „igazi” hasról, azaz az én hasamról.
Ez a test eszik jókat, élvez, a hasam 3 szülésen átesett és csodálatos 2 gyermeknek adott életet.
A fotók különböző szögben készültek, hogy lásd egy egy pózban mennyire más és ha előre vagy oldalra hajolva a legtöbb embernek (tényleg a legtöbbnek!) hurkái vannak.

Nehéz itt abba hagynom, de legyen itt vége az elsőnek.

Te milyen képet szeretnél látni egy has torna programon: egy tökéletes sokunk számára elérhetetlen és végtelen karcsú hasat vagy egy elég jó, emberi, realisztikus hasat?

Jövő héten jön a folytatás ami már nem csak saját történet hanem egy szélesebb látószög (boldogság – testkép viszony,  a férfiak szemszögéből, fitnesz világ belülről, fatphobia…)

Ha szeretnél társulni a küldetésben, és TEST PRO lenni, a Nők és lány gyermekeink egészségesebb világa felé menni, akkor kérlek oszd meg ezt a hírlevelet azzal akit úgy érzed érint ez a téma!

%d bloggers like this: