Mi folyik itt?

Óriási a csönd. Telítődünk. A „bezártság” pszichológiai hatásai most jönnek ki csak igazán. Elnyújtva, elcsigázva. Fáradunk. Ezenkívül 3 bolygó retrográdban, még inkább lassít.

Kicsit skizofrén állapot, lehet is menni és nem is, lehet is találkozni és nem is.

Így a két szék között néha a földre esünk.

Ha nem értem a szabályt, nem tudtam eldönteni még, hogy milyen állásponton vagyok, akkor inkább nem csinálok semmit.
Viszont sokakat az elektronikus élet sem motivál már annyira. Kezdetben milyen újdonság volt még annak is aki eleve így dolgozott, hogy most minden de tényleg minden ide folyt át. Lelkesedés vagy dühöngés volt. De voltak érzelmek.

Egyik már nem, másik még nem. Marad a fáradtság és demotiváltság. Pszichés fáradtság főleg.
Nálam ez leginkább az interperszonális szinten és kapcsolódás (engagement) jelentkezik. Kis lépésekben haladok.
Az is lehet, hogy egyszerűen megszoktam ezt az ingerszegényebb környezetet, és meglehetősen komfortosan mozgok benne. A komfort egy nagyon érdekes minőség egy ideig, eljön egy pont ahol érdemes megkérdőjelezni hogy továbbra is ezt a minőséget szeretnénk-e.
Néha-néha fellángolnak bennem emlékek, igények: koncert gondolatok, baráti összejövetelek, szülinap szervezés, tenger illat…. Aztán a nyár álmodozásában lecseng.
A „szabad” szinteken viszont dúlnak bennem az energiák: munka, konyha makeover, olvasás. Ezek nagyrészben ugye tőlem függő dolgok.

Gyalogolok szinte mindennap, főleg egyedül, néha a nagylányommal. Pedig most már nyithatnék, de vívódom. Jó egyedül. Olyan mintha még nem állnék készen rá, hogy újra „kinyissak” itt is. És sejtelmesen el-és összemosódik a lelkisivárság és a választott magány (soiltude) kiapadhatatlan igénye.

Közben azon gondolkodom, hogy amikor valamit ki kell pihenned, az mennyi ideig tart. Évek ingergazdagságát mennyi ingerszegényebb idő „kell” hogy kövesse? Arról nem is beszélve, hogy közel sem beszélünk ideális körülményekről. Tehát valahol nagyon természetes az is hogy van erre igényünk, mert rég nem kapcsolódtunk ezekkel a szintekkel, elveszett a kapcsolat.

Egy részem (még) pihen és igen is komfortosan érzi magát a csökkent interperszonális szinten. Ezenkívül szép csöndben várakozik a „normális”, szabályozás nélküli, szabadabb kapcsolódásra.

És végül azt se felejtsük el, hogy amikor valamitől elszokunk, vagy valakivel sokáig nem találkozunk egy szinten „elidegenedünk”. Gondolj bele mikor elutazol Te vagy a Párod egy céges útra és visszajön, tudsz vele egyből kapcsolódni? Egy idő kell mire minden összerázódik. Nagyon oda kell figyelni és tudatosságot belevinni – aki rendszeresen ebben él – hogy ezzel a visszaállással mit kezd. Az emberi biomnak egy új helyzethez, környezethez sejt szinten 72 órára van szüksége, hogy alkalmazkodjon, megérkezzen.
Azaz hatással vagyunk egymásra, van egy energianyerés és vesztés is a kapcsolatokban.
Ez az időszak bebizonyította, hogy egyedül is jól tudunk lenni, rávilágított, hogy mi hiányzik, mire van szükségünk a kapcsolatainkban és egy kicsit fel kell szívni magunkat, tudatosítani, hogy újra belevágjunk. A rákészülés energiaigényesebb, ott lenni és benne lenni már jó, egy idő után emlékezni fog a tested.

Vannak benned ellentétes érzések? Érzed ezt a pszichés fáradtságot? Milyen igényeid vannak a kapcsolódásban? Jó lehetőség a gyakorlásra, kapcsolódásra a következő Női Kör, amely június 5-én pénteken este lesz újra. Nyugodtan behozhatod a demotiváltság és a fáradtság energiáját, garantálom, hogy a végére változni fog. Részleteket itt találod.

Ezzel a mai alkalommal le is zárnám az én korona naplómat és júniustól az eredetileg tervezett témákkal jelentkezem.