Meglepődtem, mennyire betriggelődtem

Na, már megint más téma volt betervezve mára, de történt valami a hétvégén és az most sokkal erősebb bennem, remélem megszólít Téged is! 
Nagyon röviden, anélkül hogy a részletekbe mennék, a kisebb Lányom szülinapi buliját szervezem ( az első amit szeretettet volna, az nem is sikerült…) és lassabban kaptam válaszokat mint amire számítottam, míg másnál pedig láttam hogy az emberek gyorsabban reagálnak, nem az is a történet a lényeg, hanem az amit kiváltott belőlem.
Teljesen betriggelődtem és kiestem a felnőtt szerepből, olyan erős érzések és történetek indultak el bennem, hogy elég hamar észrevettem, hogy ez nem a Lányomról szól, hanem rólam. 

Meglepődtem, hogy ennyi év önmunka után is, be tud egy ilyen húzni ennyire. 
Mivel az éves témám az önszeretet ( self love) ezért gondoltam, hogy na itt a lehetőség és itt vannak még letapadva dolgok. 

Szinte flashback-jeim voltak, félek, szorongok hogy senki nem fog játszani velem, engem senki nem választ párnak, hozzám senki nem akar átjönni…. ( Soha nem volt barátaimmal szülinapi bulim, csak a családdal gyerekként) 

És természetesen bennem akkor ezek nem tudatosultak hogy én szorongok vagy félek ettől, nem volt erre felvevő közönség és nagyon jól funkcionáltam közösségben.
Ezek mind felnőtt koromban tudatosultak, hogy mi volt bennem és mennyi energiámba került hogy jól működjek az óvodában, iskolásban, sőt még az egyetemen is. Nagyon jól kiépítettem egy védőburkot, hogy ezzel a fájdalommal minél kevesebbszer kelljen szembesülnöm. És voltak barátaim. Inkább ez arról szólt, hogy valahogy azt éreztem, hogy valamilyennek lennem kell hogy befogadjanak.
Ezt egészen egyetemig fejlesztettem öntudatlanul, ahol már hangadó lettem, aztán szétpukkadt, teljesen. Felnőtté válás krízisének nevezték, nagyon szorongtam, egyedül lenni szinte elviselhetetlenné vált, befejezni a vizsgáim, egyedül tömegközlekedni, olyan érzésem volt, hogy megőrülök. Nagyon félelmetes volt. Az első segítség amit kaptam 2 gyógyszert írt fel: szorongás csökkentőt és antidepresszánst ( 22 éves voltam!), kb zéró kérdéssel, hogy mi a fene folyik bennem. Nem vettem be. Akkor az évfolyam társaiból gomba módra felbukkanva, közölték, ja én is szedek szorongás csökkentőt.. persze… Nem egy, nem kettő… Jegyezzük meg, hogy itt egészségügyről van szó!!! Na, ezen nagyon kikészültem, mert már akkor is hihetetlen ellenérzésem volt a gyógyszerek ellen ( több függőség van a felmenőim között…) és össze is zavarodtam, hogy akkor ez lenne az út…? 
Valami nagyon érdekes úton, Anyukámnak valami ismerőse ajánlott egy jó pszichológust Budapesten, aggódtak értem, kiveszett a fény a szememből és lelkemből, túléltem, minden nap egy túlélés volt. Kértem időpontot, nem is volt kérdés. És a legnagyobb félelmemen kellett túllépnem, a pszichológus Lipót mezőn töltötte a kötelező szakmai gyakorlatát, átképzésben volt, úgyhogy a pszichiátriára kellett mennem hozzá, ahol lekötözött, katatón, magában beszélő, homályos tekintetű emberek között jutottam be, a már nyugodt de végtelenül lepukkadt rendelőbe. Tényleg jó volt a pszichológus, pszichiáter nő. Ő már kérdezett, tesztet csináltatott ( ő is megpróbálta a gyógyszert azért…. de nem működött), bevezetett Paulo Coelho világába, elmagyarázta hogy mi történik velem. Sokáig tartott ez az út, mire azt éreztem, hogy újra önmagam vagyok, közben megjártam az USA-t, sok minden történt, több év volt. 
Ma már látom, hogy sem a testesem, sem a lelkem, sem az elmém nem bírta tovább ezt a nyomást, és védőfalat amit magamra építettem tudattalanul kisgyermek korom óta, hogy ne sérüljek. Apám halála ezt még tovább építette. Kezdtem megtanulni, hogy sérülni lehet, hibázni lehet. Szét kellett ennek esnie. 
És ugyanakkor sokat köszönhetek ennek a nyomásnak: felvettek a 8 osztályos gimibe, jól tanultam, elsőként tanultam tovább a családból, köztársasági ösztöndíjas voltam, USA ösztöndíj, Erasmus ösztöndíj Finnország…. 
Hétvégén mikor felszakadt bennem ez a gyermeki bizonytalanság, hogy el vagyok -e fogadva, szeretve vagyok-e…. meditáltam, lélegeztem, tappingeltem, naplót írtam, gyalogoltam, férjemmel átbeszéltem…. DE ATTÓL MÉG ÉREZTEM és szerintem ezt felejtjük el sokszor, hogy ezek az eszközök nem arra valók, hogy elnyomjuk az érzéseinket, hanem pont azok megélésére. Lehet hogy jobban érzed magad tőle, de lehet hogy nem, és nem is ez a lényeg, hanem hogy IGAZ élmény legyen. Emberi. Amit meg tudunk érezni, mert most feljött, vagy mert most lehet régen nem, azok tudnak integrálódni, feloldódni. A legnehezebb az volt számomra, hogy megengedjem magamnak, hogy ne legyek jól, mert ennek most helye van. Ugyanakkor amit tudok tegyek meg azért hogy az élet menjen, akár jobb is legyen. 
Amikor védjük magunkat a sérüléstől és felépül ez a védőfal: magamra számíthatok, majd én….. Akkor kimarad az, hogy igen is szükségünk van másokra, és egy nagy fájdalom, amikor ez nem elérhető. 
Azon gondolkodtam, hogy például hogy segíthetek a gyerekemnek amikor ő érzi ezt, pl. egyedül van az udvaron mert éppen akkor nem akar vele senki játszani, az is igaz hogy ő egyedül is értékes, az is hogy néha nem gond, hogy ha egyedül vagyunk, ha mi épp pont nem azt akarjuk játszani, és az is igaz, hogy az fájdalmas és rossz érzés hogy akkor elutasítottnak érezzük magunkat ( sőt nekem itt még valami szégyen érzet is bejön). Ez is komplex. Erre jobban fogok figyelni, hogy ezt hogyan fogalmazom meg. 

Szeretetre és elfogadásra vagyunk huzalozva. 

Ezt a történetet, nem azért osztottam meg, mert meg kell menteni – a folyamat dolgozik bennem, a szülinap szervezés jól alakul; nem is azért hogy sérülékeny legyek mert ez most trendi (just for the sake of it….); hanem legfőképpen azért hogy emlékeztesselek rá, hogy ez egy út, nincs vége, vannak nyugvópontok, jó szakaszok…. És aki dolgozik önmagán, figyel önmagára, nem mentes a nehézségektől, betriggelődéstől, hanem talán egyre jobban meg tudja választani, hogy mi a válasza rá, hogyan éli meg és hogyan ad teret a folyamatnak.

Szeretettel,

Hajni

Programok

• 1 hely van még! Április 21 szombat 14:00 Állítás workshop
  Még 1 hely van állítani, 2 hely segítőként. Lehet hozni szabad témát/ issuet, a már meglévő témák: blokk állítás; guilt/ lelkiismeret furdalás. Nagyon sokszor van az, hogy nem tudjuk pontosan hogy mi az ami folyik bennünk, csak enyhülést, rálátást szeretnénk, ez lehetséges és ez az én feladatom, hogy a legjobb állítási formát megtaláljuk arra, amin változtatni szeretnél. Szeretettel várunk ha szeretnél hozzánk csatlakozni! Részletek és jelentkezni a kinehajni@gmail.com emailen lehet.  
• Cycle and hormon masterclass hamarosan! 
  Ennyit még nem beszéltem a hormonokról, egy – egy ciklusról. Perimenopausáról, postmenopausáról, a 4 fázisról. Egy tea mellett, lazán, emészthetően, praktikusan. Online formátumban.
• Gyógytorna, coaching, állítás 1:1 a teremben és online
• Születésnapi, elengedő, újrakezdő rituálé 1:1 vagy csoportos