Ki vagyont, ki traumát örököl

Egy nagyon mozgalmas és töltődő hét áll mögöttem – család nélkül vagyok az őszi szünetben és zsinórban barátnőim látogattak meg – de most már elkezdtem a lassú befelé fordulást és magam felé fordulást. 

Számomra ez az időszak – Samhain, Halottak napja fontossá vált, hogy egy kicsit megálljak és megemlékezzek arról, hogy honnan jövök. 
Idén, érdekes módon egyedül leszek és így fogok megemlékezni, míg a Férjem és Lányaim valóban a síroknál gyújtanak gyertyát. 

Arra invitállak, hogy gondolkozz el azon, hogy mi az örökséged?

Mik azok a dolgok amiket megörököltél?

Tárgyi, hit rendszer, emlékek, tulajdonságok, kinézet…

Amikor elkezdjük ezt az utat járni akkor hajlamosak vagyunk a “rossz” örökségekre és traumákra fókuszálni. Ez az elején, teljesen természetes, hiszen ezek azok a dolgok amik eddig el voltak nyomva, vagy nem tudtuk hogyan megközelíteni. Kell egy időszak amikor ezek helyet kapnak, kifelé jönnek. 

Van azonban egy pont amikor már érdemes innen  elmozdulni (terápiában megakadásnál ez sokszor nem szokott megtörténni), ez nagyon egyéni, hogy mikor jön el, de eljön.
Mindannyian öröklünk traumákat, sebeket – ki nagyot, ki kisebbet, ki alvót – nem aktiváltat, ki pedig totálisan aktiváltat. 
Én évek óta járom ezt az utat és még mindig derülnek ki az őseimről újabb történetek, amik gyógyulásra várnak. Számomra amennyire ez nehéz, ugyanakkor felszabadító is.

De a nehézségeken, sebeken, traumákon túl, az esetek nagy részében, örököltünk valami jót is, hozunk vagy tovább viszünk valami jót is ( igen mindig van a kegyetlen 1 % ahol ez nem igaz). Egy gyönyörű szem szín, vagyon, kézügyesség, göndör haj, ész, kedves mosoly, szeretve levés, a tollpárna illata….. 

A generációkról generációkra adott traumákat elkerülni nem lehet, csak elfogadni. Ha ezeknek teret adunk, akkor utána már sokkal könnyebb és helyén való, a következő lépés: a hála adás, és akár milyen pici vagy nagy “jó” örökségünk észrevétele. 

Mindkettőnek helye van.

Neked mi a “jó” örökséged? Milyen jókat hozol magaddal? Mi az amit tovább szeretnél vinni és tovább szeretnél adni?

Szeretettel,

Hajni

PS: itt a tavalyi írásom ezen időszak rituáléiról 

Gondolom neked is megvannak a gyerekkori temetőbe járás emlékeid, igaz?

Csináltam, elmentem, éreztem, hogy ebben van valami fontos, de inkább csak a tűzzel játszottam, mert mégsem tudtam igazán megérteni, hogy ez most mire jó egy mélyebb szinten. Erről nem beszéltünk.

Itthon most már annál inkább beszélünk erről, főleg úgy hogy nem tudunk a sírokhoz kimenni és tényleg ki kellett találni, hogy ezt mi hogyan éljük meg és hogyan emlékezünk meg.

Halottak napjára, mécsest gyújtunk, egyet vagy sokat és az összes embert aki a másik oldalon van már, megemlékezünk, kimondjuk hangosan a nevét, esetleg emlékeket. Tavaly először kimentünk a wezembeek oppem-i temető gyerek részébe, ahol Lili hamvai lettek szétszórva. 

Idén már szeretnék kapcsolódni a kelta hagyományok egyik legfontosabb ünnepével kicsit jobban is. Ez a Samhain.

Egyre többet tudunk és beszélünk az európia boszorkány üldözésről, ezek traumái és sebei is napvilágra kerülnek. És ezek a sokáig elnyomott pogány, természethez közelálló ünnepek is jönnek vissza a köztudatba. 
Csak hogy egy példát mondjak, tavaly a Mini Europe Halloween kiállításán, 2-3 nagyon érdekes tábla szólt a boszorkány égetésekről, üldözésről.

Mi is Samhain és hogyan ünnepeljük?

Samhain ( ejtsd: Sah-win) a kelta új év és az aratási szezon végét jelzi.

Ezenkívül ismert mint Boszorkány Új Év és október 31 naplementétől az év sötét időszakát köszönti és nyitja meg a téli évszakot.

Ünneplési formák:

• Oltár állítás az elhunyt szeretteidnek
• Töklámpás készítés
• Temetőben az elhunyt szeretteid meglátogatása
• Tábortűz rakás
• Az érzékeiddel való kapcsolódás ( intuíció, őseiddel)
• Jelmezbe öltözés
• Néma vacsora: ahol vagy nem beszélünk vagy csak suttogva és az asztalnál helyet készítünk az elhunyt szeretteinknek akikről szeretnénk megemlékezni.

Ez az az időszak amely tényleg arról szól, hogy az őseiddel, felmenőiddel kapcsolódj, megemlékezz róluk. 
Elmélkedhetsz azon is, hogy mi történt eddig az évben és megnyithatsz egy újat. A kelta hagyományokban az új mindig a sötétséggel kezdődik. Az új nap a naplementével, az új év a sötét télbe indulással. És ha belegondolok, mennyire így történik az emberi élet is, az anyaméh sötétjében.

Biztos hallottad már, hogy ilyenkor ez a ‘fátyol’ a két világ között: a látható és láthatatlan, a fizikai és szellemi között a legvékonyabb és könnyebb kapcsolódnunk, megéreznünk, segítséget kérnünk.

Kívánom neked, hogy megtaláld azt a formát, rituálét amely a legközelebb áll hozzád, hogy ezzel az időszakkal kapcsolódni tudj!