FeelGood

Racial Trauma & Healing, és mi közünk van nekünk ehhez?

Ég a szemem és ahogy lehunyom, érzem azt az óriási súlyt a szemhéjaimon, a fáradtságot, a duzzadást. Sírtam. Sokat. Váratlanul. Most letompult aggyal és testtel fekszem a kádban. A lelkem viszont mázsás terhektől szabadult meg. Olyanoktól, amikről nem is tudtam.

Tagja vagyok egy nemzetközi női vállalkozói programnak és közösségnek és ebben a hónapban módosultak a programok és témák az amerikai történések miatt. Platform született arról, hogy női vezetőként a világ különböző pontjain mit mondjunk, mondjunk-e valamit, hogyan jelentkezik ez a munkánkban…
Többször nekifutottam, hogy akkor én is írok erről nektek, hiszen majdnem 100 ember itt van, az nem kevés. De mindig oda futottam ki, hogy nem tudok én erről eleget, nincs mibe kapaszkodnom, nem autentikus. Egészen mostanig.

Mi változott? Egy órát töltöttem Milagros Phillips-szel aki a Racial Trauma & Healing téma egy meghatározó alakja. Leültem, mert gondoltam érdekes lehet, nekem minden, amiben benne van a trauma szó, már kíváncsivá tesz. 5 perc után, vágni lehetett a figyelmet és olyan szintű jelenlétet idézett elő ez a nő virtuálisan, amilyet még soha nem éltem meg. Fekete nőként az a tudás és béke amit felhalmozott és elért, mindenkit magával ragadott.

15 –20 perc után már kezdtem jobban átlátni, hogy hogyan és honnan indult a feketék elhurcolása, hogy hogyan vannak különböző feketék, mi a helyzet a Dominikai Köztársasággal és az európai telepesekkel. Bőven beszélt Európa helyzetéről, miért mentek el innen az emberek és milyen traumát vittek magukkal (nyilvános kivégzések kötelező végig nézése gyermekeknek is, csonkítások és tömegek traumatizálása és az éhínség). Soha de soha nem láttam ezt ennyire objektíven és komplexen összerakva. És amennyire szörnyű volt, annyira szomjaztam már erre a tudásra, mert nem tudtam kapcsolódni azzal mi folyik körülöttem. Csak azt éreztem, hogy ez messze van (USA), hogy ez nincs rendben, de hogy nekem ehhez mi közöm van?
Azonkívül, hogy a BLACK LIVES MATTER mozgalom óta figyelem magam, hol és mikor nyilvánul meg bennem rasszizmus.

Amikor annál a közismert tesztnél tartottunk, hogy 3 éves korra már beépül a gyerekekben a másság és a kevesebbet érek értékrend, ott elszakadtam, már sírtam.
A teszt: a baba teszt. 3 éves gyerekeknek adtak egy fekete és egy fehér babát. Megkérdezték tőlük, hogy melyik a jó, a kedves baba (which one is the good one? Nice one?)?
A fehér gyerekek egyértelműen a fehér babát választották.
A fekete bőrű gyerekek is erre a kérdésre a félénken, de a fehér babát választották. Míg tőlük megkérdezték azt is, hogy Te melyikre hasonlítasz?  És itt a gyerekek arca eltorzult, elindult a kognitív munka, azaz a gondolkodás, hogy látom, hogy fekete vagyok, azt a babát kell választanom, de akkor ez azt is jelenti, hogy én nem a jó kategóriába tartozom. Minden fekete gyerek a második kérdésre egy idő után lehajtott fejjel és üveges tekintettel a fekete babát választotta.

Ahol nálam átszakadt a gát és megállíthatatlanul elkezdtem sírni, az a gyakorlat amiben azt néztük meg, hol érzékeli a testünk a rasszizmust és milyen sebeket, traumát viszünk magunkkal elnyomottként vagy elnyomóként (oppresszorként). Én soha életemben nem gondoltam magamra opresszorként, soha. De a testem olyan intenzíven reagált erre a felvetésre, hogy kontrollálatlanul, eltorzult arccal zokogtam, ráció sehol. Nem értettem az egészet, túl hevesnek tartottam a reakcióm, de mivel biztonságban éreztem magam a közegben és a testemben, engedtem, hogy történjen és kikapcsoltam az agyam.
Az agyamnak óriási szüksége volt a magyarázatra, a történelemre, hogy megértsem, tudjam hova kötni. A testemnek viszont a trauma leadására (discharge), a lelkemnek ezen részem integrálására.
Napokkal később is még döbbenten állok előtte, de óriási megkönnyebbülést és békét érzek.

„Look at your own history and heal from there.
Every trauma we experience we leave a part of us behind, that’s what we need to retrieve.”
(Milagros Phillips)

Én ezt a részemet vettem vissza. Köszönöm Milagros, örök hála és egy olyan élmény, amit soha nem felejtek el. Most már tudok kapcsolódni. És most már meg tudtam szólalni a saját „black” élményemből.

Köszönöm, hogy végig olvastad!
Benned mi dolgozik? Tudsz kapcsolódni, érezni ebben a témában?

További információ, akit érdekel:
https://www.milagrosphillips.com/

%d bloggers like this: