Visszatérő fájdalom

2 teljes hónap visszaesés után ma tudtam először visszatérni a „rendes” edzésemhez. Sikerült kapcsolódni a fizikai erőmmel és újra érezni, hogy 100%-ig élek.

Jó páran tudjátok, hogy már egy ideje azon az úton vagyok, hogy meggyógyítsam a térdeim. Holisztikusan dolgozom rajta: orvos, PRP injekció kúra, gyógytorna, osteopath, alternatív és komplementer medicina: homeopátia, lelki oldal, EFT, cranio sacral terápia, táplálék kiegészítők…
Mindegyik segített, de ennek ellenére mindig vannak faktorok, amik újra előhozhatják a fájdalmat. Egyre újabb és újabb dolgokra és összefüggésekre jövök rá.
Sokan meglepődnek, hogy nekem gyógytornászként hogy lehet problémám? Mintha én kivétel lennék, mintha az én testem nem a gravitációban élne.
Én is ember vagyok, napról napra tanulok, alakítom a határaim. Én nem gondolom, hogy nekem semmi bajom nem lehet, talán az más, hogy mikor veszem észre (érzékenyebb vagyok a testem jelzéseire), mit kezdek vele és hogyan állok hozzá (én is segítséget kérek, de van egy saját szűrőm a tanulmányaim és tapasztalataim miatt).
És, igen elkeseredem mikor van egy visszaesés. Ez is teljesen emberi. Viszont a fájdalom egy jelzés arra, hogy: ITT MÉG VAN MIN DOLGOZNI.
A test / a lélek / a szellem jelez, hogy még mindig valami hiányzik, nem jó vagy nem vettem figyelembe a határaim.
A héten eszembe jutott egy példa. Krémlevest főzők, kész a leves, össze kell turmixolni. Elindítom a gépet, de nem merítem bele a levesbe, csak fölötte zúg. Soha nem lesz belőle krémleves. Jó ízű akkor lesz, ha a hozzávalók benne vannak, krém akkor, ha a jól működő turmixom bele merítem és elég ideig benne is hagyom.
Sokszor azt érzem / látom, hogy nagyon nehéz befogadni, hogy ennek a levesnek (fájdalomnak, problémának) ennyi összetevője van. Félútig elmegyünk, visszafordulunk, nem értjük, elfáradunk…
Egy folyamat, egy út.

Keress, vizsgáld meg mi hiányzik még, csináld, finom hangolj, pótolj, építs, figyelj!

Végül egy nagyon szeretett idézetem kontemplálni:

„The wound is the place where the light enters you.” – Rumi

Van olyan testi vagy lelki fájdalmad / mintád ami időről időre visszatér? És letaglóz a „Már megint?” „Most komolyan?” érzés? Mi az ami még kell a továbblépéshez / gyógyuláshoz? Hol nincsenek helyén a határok (valami túl sok vagy túl kevés)? Oszd meg a blogon a kommentben! 

Szeretettel,
Hajni