-
Mindennek megvan a maga ideje – Hogyan csinálok ennyi mindent?
Először is nagyon sokszor én nem érzem, hogy annyi mindent csinálnék, ezt általában visszajelzésként kapom és akkor így rájövök, hogy tényleg.Illetve akkor jövök rá még amikor túlpörgök, vagy túltervezem magam és a kritikus hang megszólal bennem. Na de, annyi mindent szeretnék elmondani ehhez kapcsolódóan. Legelőször is azt, hogy mindent csinálni, mindig valamit csinálni: egy trauma reakció.Én is egy gyógyuló félben lévő női egyed vagyok, aki a saját családjában tanult mintákból, valamint a patriarchális társadalom által beégetett hatékonyság programból próbál ébredezni. Szóval van még min dolgoznom a saját házam táján is. Másodszor, viszont érdemes ezzel foglalkozni, kifelé jönni ebből a mókuskerékből, mert sokkal jobb és felszabadultabb az élet, ha nem is a másik…
-
Ami a legjobban hiányzik a házasságunknak
Október, lassan közeledik a házassági évfordulónk.Én egy ünneplő ember vagyok, mélyen megvisel, ha valami elsikkad, nem jut eszünkbe…. (Van, hogy nem sikerül úgy készülni ahogy szeretném / szeretnénk, de akkor az ki van téve nyíltan), tehát nekem fontos, hogy valami ünneplés legyen. Hála az égnek ez a Páromnak is fontos, viszont más lehet az ötletünk, igényünk az ünneplést illetően, éppen ezért próbálunk mindig egyeztetni és fél úton találkozni, ahol mindketten jól érezzük magunkat. Most nagyon gondolkodunk, hogy idén hogyan ünnepelhetnénk meg, mert a „szokásos” és bevált mód nem fog menni…. We need to step up our game! Az eddigi ünneplésünk az volt, hogy itt volt egy nagy szülő és vigyázott…