Ellenállást érzek, hogy vége legyen a szünetnek, hogy kerékvágásba lendüljünk, hogy újra kezdjünk, belekezdjünk… Gyakorlatilag mindennel szemben. Szépen mint a langyos szar elfolynék…Hogy lehet az amikor tudod, hogy a szünet / állapot az azért olyan értékes mert nem mindig abban vagy; de nem akarod hogy vége legyen, közben meg már szenvedsz, mert valahol érzed, hogy bizonyos dolgok hiányoznak és igen is van értelme a „rendszernek.”Ez most jó hosszú mondatra sikeredett, de érted, hogy mire gondolok?Nekem annyira érdekes ez az ellentmondás. Gondoltam megosztom veled, hogy bennem is vannak ilyen érzések. Ahogy bölcsülök (öregszem) egyre több teret adok hogy érezzem, benne legyek és megnézzem miről szól ez. A régi énemmel szemben, aki…