-
Ami a legjobban hiányzik a házasságunknak
Október, lassan közeledik a házassági évfordulónk.Én egy ünneplő ember vagyok, mélyen megvisel, ha valami elsikkad, nem jut eszünkbe…. (Van, hogy nem sikerül úgy készülni ahogy szeretném / szeretnénk, de akkor az ki van téve nyíltan), tehát nekem fontos, hogy valami ünneplés legyen. Hála az égnek ez a Páromnak is fontos, viszont más lehet az ötletünk, igényünk az ünneplést illetően, éppen ezért próbálunk mindig egyeztetni és fél úton találkozni, ahol mindketten jól érezzük magunkat. Most nagyon gondolkodunk, hogy idén hogyan ünnepelhetnénk meg, mert a „szokásos” és bevált mód nem fog menni…. We need to step up our game! Az eddigi ünneplésünk az volt, hogy itt volt egy nagy szülő és vigyázott…
-
Let me disappoint you – Hadd ábrándítsalak ki
Nap mint nap, óráról órára valakinek meg kell felelnünk. A rendszernek, a gyerekeink igényeinek, a főnöknek, a csapatnak… Nem csak az nehéz ebben hogy szerepeket váltsunk, lehetőleg gyorsan és jól, rátaláljunk a „helyes” válaszra / reakcióra, hanem az is hogy, ezt vélt vagy valós elvárások alapján tesszük-e. Arról nem is beszélve, hogy (szinte) mindannyiunknak van egy maximalista (vagy „sérült” része) amely még tovább torzíthatja a helyzetet. Nagyon sokszor a kívülről vélt elvárások internalizálódnak, beégnek, tehát onnantól már ugyanazt a mozit fogom nézni, egy önmagát gerjesztő folyamat lesz belőle. Kemény dió ezeket az elvárásokat felülvizsgálni, de nem lehetetlen. Az én tapasztalatom szerint lassulni kell hozzá, hogy legyen idő megkérdőjelezni a helyzetet, az elvárást, esetleges…