Születés seb – részlet a naplómból

Kicsit össze van szorulva a gyomrom, annak a megosztásával kapcsolatban ami most jön. Nagyon mást terveztem a mai témával kapcsolatban ( az elmúlt 1 év egészség journey összes új dolga amit bevezettem az életembe) de az most halasztódik. 
Erről már többször írtam, hogy én szeretek ünnepelni, a születésnapomat is. Több hét vajúdás után rájöttem, hogy mi az amit szeretnék csinálni, és még utolsó pillanatban is sikerült megszervezni ( hogy mit FB vagy IG bejegyzésben majd megtalálod). Egész hétvégésre szántam, péntek délutántól – vasárnap késő délutánig. 
Szombaton a napján, viszont betriggelődtem a gyerekeim szokásos “”veszekedésén”, el kellett vonulnom, elindult bennem valami és egy új mélyebb réteghez eljutottam. Úgy döntöttem, hogy megosztom veled, mert hátha neked is ad valamit és mert a vendégeim azt szokták visszajelezni, hogy szavakat adtam ahhoz amit nem tudtak megfogalmazni. 

Ez nekem is egy elég nagy stretch, kérlek légy velem kegyes. 

Begépelem amit kézzel írtam a naplómba ( és ellenállok a kísértésnek, hogy átírjam, hagyom)

A születés seb

Miért kell valamin megsértődnöm, mártírkodnom? Miért nem bírom a gyerekeim viselkedését, az életet, az élet jeleit, a hangjukat?

Csendre és békére vágyom.

De a mostani csendben egyedül vagyok, magányos. Hoz valami megnyugvást viszont mégis másra vagyok.

Békében lenni, de nem egyedül.
A béke nem jön, nem árad belőlem, nem ismerem fel….

Kivonom magam az életből, a családból és elérem a csendet de a magányt is.

Ezt már jól ismerem. És fáj.
Újra és újra ide lyukadok ki. Szomorú vagyok miatta.

Közben a mag sebek felszakadnak és ordítanak: ” NEKED SOHA SEMMI NEM ELÉG!”

És valóban NEM.

Más a felének is örülne…
Hálátlanság ez? Szégyellenem kellene magam? Vagy ez a nyilas apadhatatlan lelkem aki mindig jobbra vágyik?
Olyan régóta velem van már ez az érzés, ez a belső vágy.

Jobbat akarok.

És ezzel lököm el magamtól a meglévő jót.

Pedig csak békére vágyom.
De csak a csend jön. És egy mély fájdalom és szomorúság.

Látom magam mint baba, újonnan született, szorosan becsavarva.

Egyedül, csöndben.

Síráson, éhségen, ölelés megvonáson túl.
Már nem fáj, már nem érzek.
Csak csönd van. Üresség.
Ebben találom a nyugalmam.

Van valami megmagyarázhatatlan vágyam hogy ölelésre vágyok, de nem tudom mi az, vmi szagra és közelségre vágyok ami megnyugtatna. 

De nem jön. 
Már átzuhantam egy másvilágba. 
Megdermedtem belülről.

És 42 évesen is próbálom felmelegíteni ezt a kicsit.
Aki semmi másra nem vágyik csak ölelésre és békére.
Tanulja befogadni, felismerni, megélni formáit.
Néha nagyon elfáradok, mint most, de meglepődőm, hogy még mindig van mit felfedeznem.

Vágyom arra, hogy a békét csönd és magány nélkül is be tudjam fogadni. Hogy ne zárjam el magam, mert EZ MÁR NEM MÁS VÁLASZTÁSA.

Hogy lehet valami ennyire egyszerű és mégis nehéz és félelmetes?

Az egész életem ennek a babának az érzelmi kiolvasztása.

Magamban biztonságban vagyok, a saját sírásom jól ismerem.
Hallani szeretném a nevetésem is, érezni a jóllakottságot, az érintést a bőrömön, hallani a folyamatos babához való beszélést, érezni a biztonságot és minden rendben van érzést.

Ez a születési sebem.

A csönd felismerés és önmagam kivonása, egy újabb réteg ami a fényre kívánkozott. Óriási türelemre és mély befelé figyelésre volt szüksége.

A szomorúság még itt van velem, hogy nekem nem mennek könnyen dolgok. 
Kértem egy angyalt ehhez a babához, mert a fájdalom földöntúli, talán együtt tovább tudjuk olvasztani a lefagyott testét és nyitogatni a szívét.

Ámen. Úgy legyen vagy még jobb.

1981.december 16.-án születtem természetes úton, semmi különös nem történt azon kívül, hogy a rendszer szerint Édesanyám semmilyen támogatást nem kapott, magára volt hagyva, engem születés után egy külön szobába vittek és meghatározott, ő általuk eldöntött időben vittek az élethez. Nem volt támogatás a szoptatásban, így nem voltam szoptatva. Nincs különös története a születésemnek, tipikus ebben az időben, de az nem azt jelenti, hogy nem hagyott nyomott. Egy babának nincs időérzéke, percek alatt bele tud zuhanni a fekete lyukba érintés, táplálás, anya közelség nélkül. Mire haza kerültünk a kórházból, én már rég egy mély megvonásos állapotba zuhantam. Sokan nem is tudunk ezzel a sebünkkel kapcsolódni annyira mély, annyira fájó.
Ezen kisírás, megfigyelés után, igazán felszabadultan tudtam folytatni a születésnapot, sokkal több türelmet és szeretetet érezve a gyerekeim, magam és férjem felé.
Sokat dolgoztam már ezen több szakemberrel, módszerrel és még mai napig meg tud lepni, hogy még mindig újabb rétegét ismerem fel. Hiszem, hogy aki emberekkel dolgozik, az nincs kész, hanem önmagát is segíti, fejleszti, elfogadja. A születésnapunk egy nagy kapu és alkalom a gyógyulásra.
Jó érzéssel tölt el, hogy sikerült az hogy a Lányaim végig velem voltak születésük után és ezt az időt tigrisként vigyáztam. Még akkor is ha nem otthon szültem, de legalább jelen voltam/ voltunk. A rendszer is változott.

Adott valamit számodra ez a történet?
Szeretnék kérni Tőled egy születésnapi ajándékot! Kérlek írd meg nekem, hogy mi az amiben úgy érzed, hogy én segítettem neked vagy kaptál tőlem? ( Ha van ilyen) Nagyon értékelem és köszönöm, ha megajándékozol!

Szeretettel,

Hajni

Az aktív Adventi Kalendárium a FB-on itt elérhető:
https://www.facebook.com/profi…
A Youtube-on pedig itt elérhető:
https://www.youtube.com/channe…
Nyomtatható tracker

Programok

• Ha szeretnél jönni, de az időpont nem jó számodra, kérlek jelezd! Január 7 vasárnap is szóba jöhet!
  Planning and visioning 2024 Online workshop & free cyclical living workshop 6th January 2024 Saturday 18:00 + recording available 
  Early bird: 39 € until mid December
  Részletek itt