Leléptünk, mindent hátra hagyva

Pár napja ünnepeltük az évfordulónkat: 23 éve vagyunk együtt. Az volt az ajándékunk, hogy hosszú idő után először kettesben elutazunk Rodoszra, 5 napra.
Az élet viszont sok minden mást is elénk gördített: családban betegség, betörés… ami kicsit nehezebbé tette lélekben és fizikailag a dolgokat, hogy elszabaduljunk.
Megszerveztük az extra dolgokat, amiket kellett és leléptünk.

Nekünk a kalandozás a kapcsolatunk egy fontos eleme, kapcsolódási pont. Nem az a lényeg, hogy messzire menjünk, hanem az, hogy kiránduljunk, gyalogoljunk… Mióta gyerekeink vannak, azóta emellé jött még a strukturálatlan idő, tehát ne kelljen időre menni, valahol megjelenni, hanem csak agenda nélkül együtt lenni.
Ilyenkor tudjuk újra megérezni egymást, visszaemlékezni és megerősíteni, hogy miért is vagyunk együtt, miért szerettünk egymásba. Ezek a dolgok a hétköznapokban nekünk nagyon el tudnak tűnni és fontosnak érezzük, hogy kapcsolódjunk ehhez újra. Természetesen nem mindig tudunk erre ennyi pénzt és időt szánni és semmilyen szinten nem akarom azt mondani, hogy ezt csak így lehet. Mindenkinek van egy saját útja és módja, ahogyan kapcsolódik. Nekünk ez a túrázás, gyaloglás, kalandozás.

Régebben engem nagyon idegesített, ha nem beszélgettünk, azt éreztem Úr isten, valami baj van velünk, kifogytunk a témából, itt a vég…!
Most viszont hosszú időket mentünk akár autóval akár gyalog zene és beszélgetés nélkül, csöndben és talán most először értem el oda, hogy ezt ÉLVEZTEM! Csönd, nyugalom, napsütés, létezés.
Ehhez meg kellett érnem, jó sok év kellett hozzá, de megérte 😊.

Ezenkívül tudom, hogy ez egy csodálatos privilégium, hogy Anyukám bevállalta a gyerekeinket (plusz még 1 unokáját) és a nyulunkat ennyi időre, főzött, mosott rájuk, tornára, rajzra vitte őket… Sok-sok év munkája van ebben is, hogy merjek, tudjak segítséget kérni és elfogadjak. Készítsek elő, szervezzek, de utána engedjem el és nem kell kontrollálnom, hanem bízni. És egymás elfogadása és az, hogy még van kitől kérnem. 🙏 (Ha érdekel ez a téma akkor ajánlom az ANYA családállítás workshopot)
A legjobb érzés ebben a biztosan kötődő gyerekek, akik integetnek: „Érezzétek jól magatokat, hiányozni fogtok!” és mennek tovább játszani. Tudják, hogy visszajövünk, és ott van bennük a bizalom. Tudják, hogy felhívhatnak bármikor, pontosan tudják, hogy melyik nap megyünk vissza. Ez csodálatos.
Miért mondom ezt? Mert azt látom sokszor, annyi súly van rakva a szülőkre, anyákra, mintha MINDENNEK NEKIK KELLENE LENNI, a nagymamának, a barátnőnek, a tanárnéninek…. PEDIG EGY FALURA van szükségünk, sok-sok segítségre és bizalomra.
Annyi a tanulnivalónk a befogadásban és kérésben. 
És a gyerekek? Azt látom, hogy tapasztalják, hogy mindenki más, és ez jó, kivel mit lehet csinálni, kire miben számíthatnak és persze van a MAG (Papa és Mama) ahova vissza lehet szaladni.
(Ez működik babysitterrel is, csak ott azért maximum 1,5 napot tudtunk lelépni, azért az egy más tészta nagyon… De opció.)

Én hálával zárnám a soraimat a családomért, páromért és hála magamnak is azért sok munkáért, hogy ide eljussak és ami még előttünk áll, hogy még tovább vigyük ezt! 🙏

Workshopok

Most én jövök! Töltsd fel magad Anyák napi jóga és relaxációs mini elvonulás

Május 1. vasárnap 10:00-14:00 vagy 15:00-19:00

Ez az idő csak Rólad szól! Saját tested, elméd, lelked feltöltéséről, figyelem adásáról.

Anya – Család & Rendszer állítás Workshop

Május 7, szombat 15:00-19:00; Avenue Paul Hymans 99

Anyáink lánya vagyunk, talán mi magunk is anyák és ott van még a belső anyánk is. Ezek csak a legközismertebb és legtöbbször felbukkanó arcai az Anya archetípusnak.