FeelGood

Parental burnout & három meglepetés

Ez most hosszabb lesz, de a végén meglepetések várnak 🙂 Ready?

Mikor először hallottam ezt a kifejezést: parental burnout a francia Charlotte Ducharmtól, egyszerre minden világos lett. Ah, hogy van ilyen és ennek neve is van. Ahogy olvastam róla, egyre inkább realizáltam, hogy bizony én ebben benne vagyok nyakig. De ez a realizálás nem rántott a mélybe, sőt inkább ezt a maszlagot nevén nevezte és ezzel megfoghatóvá vált. 

Kezdett oldódni bennem a szar anya érzés, mert akkor, ha ezeket a ’tüneteket’ így fel lehet sorolni, akkor tuti biztos, hogy ezt NEM csak én érzem egyedül a világon. 
Ennek már több éve volt, mikor Iza még kisebb volt. 
De ez az időszak, ami március óta tart (OK, nyáron volt egy kisebb lélegzetvétel) nyomott hagyott bennem és bennünk is mint szülők. És ahogy látom sokunkban. Főleg, akik kisebb gyerekről/gyerekekről gondoskodnak nap mint nap.

Mi is ez a parental burnout? Mit lehet vele kezdeni és hogyan lehet ebből kimászni? 
Az egyik legmarkánsabb ’tünete’ a szülői kiégésnek amikor gyomorgörccsel indul a nap. Ha arra gondolunk, hogy mit kell csinálni a gyerekekkel ma, hogy fogjuk ma őket navigálni, mi lesz az első problémásabb helyzetnél: evés / altatás…. Ha már csak rá gondolunk, rosszul vagyunk tőle.
Ez amikor még nem is történik semmi, de már ez tölti be a napot. (Anticipation)

Természetesen a kimerültség, alvási nehézség is felmerülhet, mint a munka burnout-nál, de ez a szülőség esetén gyakran elég nehezen választható szét, hogy a gyerek ébredése / szoptatása miatt nem működik vagy a burnout miatt vagy a kettő együtt.

Tünete még a fokozott a reaktivitás, csattanás, fokozott türelmetlenség, ami nyilván szorosan kapcsolódik a legelőször említett gyomorgörcs élménnyel. Ha nem a jelenben élek, hanem már előre vízionálom, hogy ma miket kell átélnem, mert jönni fog az biztos + valakinek meg kell csinálnia akkor a fejemben és a testemben már felfokoztam az eseményeket, így a reakcióm is ennek megfelelő lesz. 
Láncreakciók tömege, érzése. Ez egy másik tünet. Végeláthatatlan, belülről egy maszlag érzés.

És végül a másik fantasztikuma: a szar anya / szülő érzés amit egy megrögzött túlkompenzáció követ (túlféltés, túlgondoskodás, túlkontrollálás, túlkedvesség). Ez egy elég kimerítő, ellentmondásos kettősség.
Na hát én itt be is fejezném a sort. Biztos van még sok más is, de én ezeket ragadtam ki.

És akkor hogyan tovább?
Először is felismerhetjük, hogy milyen szinten vagyunk benne (ha egyáltalán). 
Bármelyik szinten is találjuk magunkat 2 dolog lehet a kulcs: NYITÁS és SEGÍTSÉG

Nyitni a párunk felé, család felé, barátok felé és beszélni róla, hogy mit érzünk, mi folyik bennünk. Kikerülni a saját fejünkből, saját narratívából csak jót tehet. Elsősorban mindenképp érdemes olyan ember / emberek felé nyitni, akitől szupport várható. Jó esetben ez a Párod lesz és legalább egy-két barátod.

A második lépés pedig a segítség kérés akár fizikálisan, akár emocionálisan, akár mentálisan. 
Sajnos ilyenkor az érzékelésünk eltorzul egy kicsit (vagy nagyon) és nehezen fordulunk fizetett segítségért és „házon belül” próbáljuk rendbe tenni a dolgokat. Na, ez nehéz lehet.
És gondolom észrevetted, hogy erre a Covid ráerősített. 
Ezért szeretném felhívni azon anyák és szülők figyelmét erre, hogy ez mennyire fontos. Felmérni, elfogadni, hogy lehet és kell is segítség.


Minden talaj vesztés / burnout valamilyen szintű torzulással jár: valami túl működik, más meg alul, ezért is lehet fontos, hogy valaki kívülről segítsen rálátni megoldási módokra és legyen egy támasz.


Itt jön vissza az első felmérésünk eredménye, hogy milyen szinten állunk: kitől, mennyi és milyen mértékben szeretnénk vagy szükséges segítséget kérni.
Lehet, hogy egy óra séta naponta elég, hogy ’kiszellőztesd a fejed’ és ezt házon belül meg tudjátok oldani. Lehet, hogy át kell beszélni, hogy mik az alapvető prioritások, amitől még ember vagy és ezeknek mindenképp meg kell történni. Lehet, hogy külső nézőpontra van szükséged. És az is lehet, hogy mindkettőtökben elindult ez a folyamat, akkor hogyan lehet ezt navigálni.

A nyitás és a segítség kérésen kívül fontos sarokkövek lehetnek:

  • A fizikai aktivitás: séta, torna, jóga, futás. 
    Nagyon sokszor azt látom, hogy a dinamikusabb fizikai aktivitás elmarad vagy nem elég és nincs energia leadás. Ez pedig fontos lenne. A saját energia szintemről gondoskodni. Ha tiszta ideg vagyok akkor lehet jobb lenne egy lendületeset sétálni vagy egyhelyben ugrálni, mint egy nyugtató, lassú jógába belefogni. Persze mások vagyunk, tudom, van akinek működik. 
    A legjobb, ha bele tudok érezni és tudom váltogatni hogy mikor milyen mozgásforma tenne a legjobbat.
  • Étkezés: túlzott cukor és kávé, alkohol fogyasztás örvény módjára még mélyebbre tudja húzni az embert. 
    A legtöbbször nem marad energia arra, hogy az anya/ a szülő a saját étkezésére is figyeljen, úgyhogy ez egy elég Catch 22. Ezek legtöbbször függőségek, általában nem úgy megy, hogy na akkor 0 erőfeszítéssel holnaptól úgy döntök, hogy…. 
    Azt látom, hogy nagyon sokan döntenek úgy, hogy na jó akkor ezen változtatni kell, de mikor az első craving beüt, vagy feszültség helyzet, vagy nem érzem jól magam… nem egy alma után nyúlunk, pláne ha nincs arra kapacitás, hogy megtervezzük az étkezéseinket. Szóval aki mélyebben van ebben, erősebbek a függőségei, komolyabban át kell alakítania az étkezését, az inkább egy pici dologgal kezdjen. Csak egy valami elhagyása vagy egészségesebbre cserélése.
    Akinek már volt egy jó alapja, az könnyebben vissza tud találni. És persze itt is jól jöhet segítség. Akár a főzésben, akár a meal planningben, akár a függőségben.
  • Meditáció
    Na, ezzel ki lehet kergetni az űrbe néha. Mert általában, akinek legjobban szüksége lenne a meditációra vagy relaxációra azoknak megy nagyon nehezen vagy sehogy. 
    Szóval, látlak, hallak! Nekem elég nagy tudatosság kell hozzá. (Valami csoda folytán tanítani, vezetni jól tudom, de a személyes gyakorlásom nem könnyű). Nagyon megértelek. Ennek ellenére fontosnak tartom, mert tényleg egy csodálatos dolog. Könnyebb lehet, ha egy megfelelő típust és formát találunk magunknak.
  • Te vagy az első a sorban
    Tudom, hogy a legnehezebb. Még a neve is az hogy szülői kiégés, tehát egyértelmű, hogy nem csak rólad van szó. Ennek ellenére azt mondom, hogy ebből kimászni úgy lehet, ha előre teszed magad a sorban. Mik az alap szükségleteim? Mit kell elengednem? Mik az alap értékeim az életben és a gyereknevelésben? Milyen a párkapcsolatom? Milyen az önmagammal való kapcsolatom? Milyen mintákat hozok? Akarom ezt tovább vinni?
    Ha abból indulunk ki hogy ÉN, a felnőtt tudom és döntöm el az érték rendszerem, a prioritásaim. Alkalmazkodni kell. Újra tervezni kell. Az biztos.

Zárásként még egy dolgot szeretnék kitenni ide. Amit most megélünk, az nem egyszerű. Régen is voltak járványok, csak régen még a halál is természetesebb / elfogadottabb dolog volt. Sokkal inkább az életünk része volt. Egy jó ideje pedig elég sok kontroll, kényelem, természettől elszakadás, perfekcionizmus, teljesítmény orientáltság, érzés elnyomás folyik.
Tehát amiben most vagyunk nem egyszerű és ezt jó lenne elfogadni. Valahogy természetes, hogy parental burnout-ot élünk meg, nem? 
A háborút megélt embereknél a bomba robbanás vagy terror okozta PTSD-t (Post traumás stressz disorder) ma már nem kérdőjelezzük meg. Nem mondjuk annak az embernek, akinek rémálmai vannak, hogy ejj szedd már össze magad! Hanem átlátjuk, hogy ez a megélésének a következménye, valamit még nem tudott feldolgozni, még benne van.
Én így látom ezt a mostani időszakot és a parental burnout-ot is. Valahogy kéz a kézben járnak, és az a csoda, ha téged nem ránt magával kisebb vagy nagyobb mértékben.

Nagyon fontos számomra ez a téma, úgyhogy kérlek oszd meg ezt azon nő társaiddal, akinek úgy érzed, hogy hasznos lehet! 

Segítség szinten pedig mind a fizikai aktivitásban, étkezésben, meditációban és az értékrendszered kibogozásában szeretettel rendelkezésedre állok! 

Már egy egyórás konzultáció után is levegőt kaphatsz és más színben láthatod a világot! 

Írj emailt nekem, nyiss, jelezz!

After “No November” comes “Giving Back December”

Az első meglepetésem:

December 1-től minden nap gyakorolhatsz velem.

Kitaláltam egy új fajta adventi kalendáriumot! 24 napon át mini élő gyakorlásokkal jelentkezem be. Jössz velem?Jóga, mobility, erősítés, nyújtás és relaxáció a testnek, léleknek és elmének.

A második meglepetésem:

Office Mobility (zoom-on). Ebédidőben 20 perces mobility óra, ingyenesen mindenki számára, mert nagyon fontosnak tartom, hogy a létező legtöbb emberhez eljusson. Részletek és pontos dátum később.

És végül: december 7-én este 8 órától ismét beszélgetünk Miával és Gabival a szexualitásról és az anyaságról. Anonim kérdéseket itt tehettek fel. Linket később küldöm.

%d bloggers like this: