Ma rövid de lényegretörő leszek. Minden évben novemberben felhozom ezt a témát: No -November A határainkkal való munka egy örökös fejlődési folyamat. Jó esetben nincs vége, hanem újabb és újabb területeken, emberekkel tanuljuk tartani a határainkat. Ennek az egyik legfontosabb lépése, az az hogy megismerjük a határainkat, azt hogy mi az amit szeretnénk és mi az amit nem. Enélkül nagyon könnyen mások középpontját használhatjuk a sajátunk helyett. Határaink tartása is fárasztó és nehéz lehet, de sokszor a határaink/ vágyaink felimerése és elismerése az igazán nehéz és félelmetes. Használd ezeket a kiinduló pontokat akár naplóírásra vagy átgondolásra!  Mely területen fejlődtél NEM-et mondásban az elmúlt 1 évben? Mi megy könnyebben?   Mi az amire NEM-et mondasz a héten?  Mi…

Megyünk bele az őszbe, a sötétségbe.Teljesen érdekes, de most várom ( a hideget nem… de értem, hogy nem választhatok ebben:)) ).Megyünk bele az árny munkába ( shadow work), saját sötét részeinkkel való szembenézés ideje, itt volt Samhain, Halloween, Halottak napja, több eclipse, tele hold.  Míg múlt héten Halottak napja és Samhain kapcsán az őseinkről, örökségünkről és megemlékezésről írtam, addig ma azt kérdezem, hogy amikor a halottainkra gondolunk/ emlékezünk, eszedbe jutott hogy ebben az időszakban, önmagunk halott részeire is emlékezhetünk? Önmagunk elhalt részeit illően eltemethetjük?  Annyi minden van ami már elhalt bennünk: részeink, szerepeink, kapcsolataink, korszakok, terveink….Most lépünk abba a ciklusba, amikor időszerű ezek elengedése, eltemetése ( és ha aktív a veszteség érzet akkor…