Még egy picit jövök ezzel az anyaság, anyák napja témával, aztán befejeztem.  Én már egy jó ideje szeretném ezt az ünnepet a szokásos orgona ága, kommersz ajándékok, meg 1 évben egyszer ágyba reggeli, ismerjük el a láthatatlan munkát, mennyire jó anyának lenni sémákból kiemelni, kitágítani, magamra formálni.  Én annyira szeretném, ha itt minden nő először önmagával találkozna hogy milyen a viszonya az anyasághoz. A maga szentségében, gyönyörében, hiányában, kegyességében, csodájában, fájdalmában, ordító hiányában, kimerültségében. Éppen most hol vagyok.  Megállni, elcsendesedni nem könnyű. Néha olyan fájdalmak szakadhatnak fel mely elviselhetetlennek tűnnek. És néha olyan felismerések jelenhetnek meg, hogy rájövünk hogy már így is elég jók vagyunk. Tegnap az állítás workshopon ismét…