Épp az erdő felé tartottam haza, lassan sétálva, amikor a túlféltés gondolata elindult bennem.Én gyerekként egyáltalán nem voltam túlféltve, sőt. Ráadásul nyilas jegyben születtem, szabadon repkedő lény vagyok.Szóval nem bírom jól a túlféltést.Egyből az jutott eszembe, hogy én viszont az a tipikus anya vagyok, aki a lányai után szól: Ne rohanj, mert megint elesel! … Vigyázz, nézz szét! 🤦‍♀️Teljesen hülye kondicionálás, mélyről, ösztönösen jön. Amiért elkezdtem ezen gondolkodni, az az hogy mennyire szükségünk van térre, lehetőségekre hogy essünk – keljünk, tanuljunk, felül emelkedjünk, bátorodjunk, integráljunk.Mennyire látszik azokon a gyerekeken akik nincsenek túlféltve, hogy kíváncsiak, felfedezőek. Aki ráadásul még biztonságosan kötődik, az vissza-vissza tud szaladni a mamájához/ papájához ha megijed. Még…

2 nap pihenés után vagyok. Nem, nem voltam beteg. Elengedtem az agendát, hogy bárhol is kelljen tartanom, hogy valahova sietnem kelljen. Habár elég sok pihenőt tudok tenni az életembe, ezért a 2 napért meg kellett harcolnom magammal, hogy tényleg beleengedjem magam.És ilyenkor veszem észre, hogy lehet, hogy vannak rendszeres pihenők az életemben, de valóban beleengednem magam nem mindig sikerül; vagy azért, mert nem elég az idő és az idegrendszerem nem tud megérkezni, vagy azért, mert a valami hasznosat kell csinálnom, az agendát nem sikerül elengednem. Megdöbbent, hogy hány éve dolgozom ezen tudatosan és még mindig van egy mélyebb kör, gyógyulás, megengedés, elengedés. Ebben az egyik mély gyógyulás és program átírás a maszkulin…