Az óra átállítás után csütörtökre sikerült is az új idő szerint újra korán kelni…. 😊Viszont még mindig nyikorog a lépcső… és fenn hagytam a gépem, pedig írni akartam reggel. Annyira vicces, mikor lejövök, nyúlnék a szokásos dolgokhoz és rájövök, hogy oh nee fenn hagytam…. És akkor inkább nevessek ezen vagy engedjem el, mint bosszús legyek. Mert felmenni az emeletre nem opció 😊 Visszakanyarodok a „könnyű neked”-hez és átfordítom.Mennyire tudjuk megengedni, hogy valami könnyű legyen?Amikor valami könnyen jön, könnyen sikerül, ha nem figyelünk, még majdnem hogy bocsánatot kérünk, mentegetőzünk, igazolunk, tompítunk…. Ez nem akarat kérdése, jön default-ból azaz alapból. Szintén egészen addig amíg el nem érünk oda, hogy álljon már meg…