Először is nagyon sokszor én nem érzem, hogy annyi mindent csinálnék, ezt általában visszajelzésként kapom és akkor így rájövök, hogy tényleg.Illetve akkor jövök rá még amikor túlpörgök, vagy túltervezem magam és a kritikus hang megszólal bennem. Na de, annyi mindent szeretnék elmondani ehhez kapcsolódóan. Legelőször is azt, hogy mindent csinálni, mindig valamit csinálni: egy trauma reakció.Én is egy gyógyuló félben lévő női egyed vagyok, aki a saját családjában tanult mintákból, valamint a patriarchális társadalom által beégetett hatékonyság programból próbál ébredezni. Szóval van még min dolgoznom a saját házam táján is. Másodszor, viszont érdemes ezzel foglalkozni, kifelé jönni ebből a mókuskerékből, mert sokkal jobb és felszabadultabb az élet, ha nem is a másik…