-
Leléptünk, mindent hátra hagyva
Pár napja ünnepeltük az évfordulónkat: 23 éve vagyunk együtt. Az volt az ajándékunk, hogy hosszú idő után először kettesben elutazunk Rodoszra, 5 napra.Az élet viszont sok minden mást is elénk gördített: családban betegség, betörés… ami kicsit nehezebbé tette lélekben és fizikailag a dolgokat, hogy elszabaduljunk.Megszerveztük az extra dolgokat, amiket kellett és leléptünk. Nekünk a kalandozás a kapcsolatunk egy fontos eleme, kapcsolódási pont. Nem az a lényeg, hogy messzire menjünk, hanem az, hogy kiránduljunk, gyalogoljunk… Mióta gyerekeink vannak, azóta emellé jött még a strukturálatlan idő, tehát ne kelljen időre menni, valahol megjelenni, hanem csak agenda nélkül együtt lenni.Ilyenkor tudjuk újra megérezni egymást, visszaemlékezni és megerősíteni, hogy miért is vagyunk együtt, miért szerettünk…
-
Az El Caminon erre kerestem a választ & anyává válásom útja
Sokféle útja van az anyaságnak. Van, aki tudja, hogy gyermeket szeretne és azt is tudja pontosan hogy hányat. Tudja, hogy anya szeretne lenni.Én nem ebbe a csoportba tartoztam, nekem ez évek kutatása és munkája volt. (Kb. ugyanezt az utat jártam be a házassággal is). Annak ellenére, hogy a gyermekkorom munkásan telt, már abban az időben nőttem fel amikor az „általános” női menetrendet megkérdőjelezhettem. Ezt is meg is tettem. Nyilas jegyben születtem, vagy ebből, vagy ki tudja (még) miért a szabadság az alap elemem, és ezt mind a házasság és a gyermekek elég erősen megnyirbálják. Természetesen csak első ránézésre. Azóta már tudom, hogy ezeken belül is kibontakozhatom, nagyobb kihívás ugyan, (legalábbis…