-
Mindannyian ugyanazt akarjuk
Nem rég részt vettem egy (online) női körön, ahol kiscsoportokra szét lettünk osztva és így tudtunk mélyebben kapcsolódni egymáshoz. Az volt a feladat, hogy megosszuk, hogy ki miért van itt, mit szeretne. Az egyik Nő társam alaszkai, talán korban hasonló mint én, egyedül él, félig indián, félig pedig a kolonizáció gyermeke; a másik Nő társam húszon éves, nem emlékszem melyik államban él, dél amerikai gyökerekkel. Semmi közös nem volt bennünk, 2 dolgot kivéve: NŐK vagyunk és TELJESEN UGYANAZOKRA A DOLGOKRA VÁGYUNK. Elfogadásra, befogadásra, meghallgatásra, egy térre, ahol megnyílhatunk, kapcsolódhatunk, gyógyulhatunk, egy térre, ahol nem érezzük, hogy kilógunk a sorból. Aztán visszakapcsolódtunk a nagyobb csoportba és megosztottuk élményeinket, és ez az…
-
Vissza lettünk küldve a start mezőre
Csak mentünk előre az autóval és akkor már éreztem, hogy baj lesz, de visszafordulni már nem tudtunk. Vannak az ember életében fordulópontok, wake-up call-ok, kicsik, nagyok, közepesek. Vagy észrevesszük vagy nem, vagy akarjuk észrevenni, vagy nem. Mi most egy ilyen STOP 🛑 jelet kaptunk, amit úgy döntöttük, hogy észreveszünk és fordulópontként használunk. Az elmúlt időben még a világesemények PTSD-jét és kollektív nehéz energiák feldolgozását sem sikerült helyre tennünk magunkban (ami szerintem teljesen ok) és már újabb személyes, nehéz és nem várt történések jöttek (betörés, váratlan halál…). Ez az élet. Néha túl sok. Egyszerre tud túl lassú és túl gyors lenni minden. Megtanultam elfogadni magamban az ellentétes érzéseket, energiákat, hogy egyszerre…
-
Felismerés amely mélyen megérintett
Egy élménydús hétvége után (Lányaim záró fellépése volt) most egy rövid, de velős üzenettel jövök. A héten kétszer is szembe jött velem az a gondolat, amelyet körülbelül már egy éve én is megfogalmaztam magamnak egy free flow írás alatt. Emlékszem, hogy nagy hatással volt rám ez a felismerés. Egyszerre szomorított el és szabadított fel. Velőmig hatolt. És még a mai napig ennek az élménynek a “kibontásában” vagyok. Mi van akkor, ha nem a túlterheltségtől vagy a burn out-tól nincsenergiánk és életkedvünk, hanem attól mert visszafogjuk magunkat?Visszafogjuk magunkat attól, akik valójában vagyunk, amire valójában képesek lennénk, amit valójában szeretnénk.És visszafogni magunkat felemészti a legtöbb energiánkat. Ki lennél valójában? Mire lennél képes ha elengednéd…