-
Ez elszívja az energiám, lefogadom, hogy te is ismered!
Én néha úgy el tudok fáradni. De nem jól esően, hanem olyan elcsigázottan vagy éppen tompulva.És azt vettem észre, hogy amikor ez van, az gyakran abból jön, hogy elfáradtam a „viselkedésben” / egyensúlyozásban.Abban fáradtam el, hogy egyensúlyozzak jobbra – balra és én pedig ki tudja hol vagyok.Mondjam azt, hogy ez egyre kevesebbszer fordul velem elő? Nem tudom, hogy ez igaz lenne-e. Könnyebben észreveszem és ahol már saját magam középpontjában állok, az már nem téma. Aztán pedig egyre újabb területek bukkannak fel, ahol fejlődésre van szükség.Talán úgy fogalmazhatnám meg, hogy már nem erről szól az életem, hanem ez is a része. És ha jól csinálom, akkor az is lesz. A fejlődésben…
-
Let me disappoint you – Hadd ábrándítsalak ki
Nap mint nap, óráról órára valakinek meg kell felelnünk. A rendszernek, a gyerekeink igényeinek, a főnöknek, a csapatnak… Nem csak az nehéz ebben hogy szerepeket váltsunk, lehetőleg gyorsan és jól, rátaláljunk a „helyes” válaszra / reakcióra, hanem az is hogy, ezt vélt vagy valós elvárások alapján tesszük-e. Arról nem is beszélve, hogy (szinte) mindannyiunknak van egy maximalista (vagy „sérült” része) amely még tovább torzíthatja a helyzetet. Nagyon sokszor a kívülről vélt elvárások internalizálódnak, beégnek, tehát onnantól már ugyanazt a mozit fogom nézni, egy önmagát gerjesztő folyamat lesz belőle. Kemény dió ezeket az elvárásokat felülvizsgálni, de nem lehetetlen. Az én tapasztalatom szerint lassulni kell hozzá, hogy legyen idő megkérdőjelezni a helyzetet, az elvárást, esetleges…