A gyerekeim megfelelő mennyiségű alvása nekem mindig egy nagyon fontos alapkő volt. Főleg azért is mert utáltam altatni. Most már szeretem, mert megy, működik és nem nyúlik el. És főleg azért, mert van benne szabadságom, csinálhatom közben azt amit szeretnék (többnyire) és egy intim kapcsolódási idő, ha mind2nek erre van igénye.Természetesen ez nem volt mindig így. Este van, Iza lányom altatom, itt ülök a földön és írok.Nincs lelkiismeret furdalásom, hogy dolgozom közben, egész nap együtt voltunk. Ezenkívül 5 év alatt annyit fejlődött már, hogy mire van szüksége az elalváshoz. Már kb 2 éve szereti ha valamit matatok mellette, tornázok, nyújtok, naplót írok és hallja, tudja hogy itt vagyok. Ha meg többre kellek,…