Mindennek megvan a maga ideje – Hogyan csinálok ennyi mindent?
Először is nagyon sokszor én nem érzem, hogy annyi mindent csinálnék, ezt általában visszajelzésként kapom és akkor így rájövök, hogy tényleg.
Illetve akkor jövök rá még amikor túlpörgök, vagy túltervezem magam és a kritikus hang megszólal bennem.
Na de, annyi mindent szeretnék elmondani ehhez kapcsolódóan.
Legelőször is azt, hogy mindent csinálni, mindig valamit csinálni: egy trauma reakció.
Én is egy gyógyuló félben lévő női egyed vagyok, aki a saját családjában tanult mintákból, valamint a patriarchális társadalom által beégetett hatékonyság programból próbál ébredezni. Szóval van még min dolgoznom a saját házam táján is.
Másodszor, viszont érdemes ezzel foglalkozni, kifelé jönni ebből a mókuskerékből, mert sokkal jobb és felszabadultabb az élet, ha nem is a másik oldalon, de ezen az úton.
Mindenkinek van egy egyéni ritmusa és nem érdemes magunkat a másikhoz mérni.
Én egyébként is ilyen forgószél típus vagyok (nagy kérdés bennem, hogy mennyi ebből még mindig a trauma hozadék, család és a belső, amit valóban én hozok).
De nem mindig forgok.
Körülbelül 2,5 éve művelem a ciklus tudatosságot és mostanra már elég jól ráéreztem a ritmusomra. Vannak napok amikor eldobok mindent, és van amikor tündérkeresztanyává változom és forgószélként végigsöpör a varázslat (megvan a kép a Csipkerózsikából?) Olyankor érzem, hogy van energiám, haladok, csinálom és természetesen jól esően elfáradom akár fizikálisan akár mentálisan.
Persze, még így is túl tudom tervezni magam, és így sem biztos, hogy végzek mindennel, de nem ez a lényeg. Már nem.
Én abban nőttem fel, hogy Édesanyám mantrája: nem csináltam ma semmit, nem haladtam ma semmit – egész napos munka, no megállás után.
Nem csoda a saját elvárásom magammal szemben, ami megugorhatatlan, és a legrosszabb, hogy nem érzem jól magam tőle. Mert ha jól érezném benne magam, akkor még valamennyire működhetne, nem?
Ha kidolgozom a belem, de valami földöntúli büszkeség tölt el, az még beemelhető lenne. De nem ez történik.
És sok év alatt megtanultam ezen változtatni, és még most is tanulom.
Kedves {$name|default:’Hírlevélolvasó’} tudom, hogy ismered ezt az érzést, igaz?
Mikor eldobok mindent és pihenek, vagy befelé fordulok, akkor egyértelmű, hogy nem élek annyira kifelé, azok halkabb, csendesebb periódusok. Organikusan befelé fordulok, visszahúzódom.
Én arról nem tudok FB Storykat csinálni, mert nem esik jól. Ezt a fázist kevésbé érzékeli a külvilág is, mert akkor nem vagyok ON. Még akkor is ha elmondom, megosztom, nem biztos, hogy tudatosul annyira.
Teljesen természetesen azt lehet jobban látni és érzékelni mikor egy hétvége alatt ciklonként végig söpröm és rendbe rakom a hálószobát, ruhákat, kristályokat tisztítok, sütök… Mert ezeknek van valami látható eredménye.
De számomra mindkét periódus egyformán fontos és értékes.
És tudom, hogy sokan vagyunk így ezzel.
Talán annyit szeretnék behozni a képbe, hogy közben hogyan éljük ezt meg, hogyan érezzük magunkat, mennyire tudjuk a saját tempónkat elfogadni, érvényesíteni?
Ebben a hónapban, végre eljött az alkalom, hogy a rég óta tervezett ciklus tudatosság workshop megszülessen! 😊
Ez a workshop a HOW?-ja, a hogyan?-ja a hatékonyságunk és pihenésünk kiaknázásának. A női test nem egy robot és nem is a férfi test ritmusában működik, nem szabad ahhoz a tempóhoz mérnünk magunk. Ideje véget vetni a magunkra tett végeláthatatlan elvárásoknak, felfedezni a saját ritmusunkat és elkezdeni ráhangolódni!
Ha rezonálsz ezzel, gyere, óriási szeretettel várlak!
Jövő héten folytatom egy jó kis declutter azaz lomtalanítás inspirációs listával & ötletekkel.
Kérlek oszd meg ezt a hírlevelet több nő társaddal is, küldetésem, hogy minél több nő kapcsolódjon az erejével, belső tempójával és vigyen harmóniát saját és családja életébe! 🙏
Ha lemaradtál a legújabb mini jóga gyakorlásunkról Pankával itt találod!