Fókusz: yang, yin és hiány

Jól esik, ahogy a természet most azt az ajándékot adta, hogy még süt a nap, még napközben meleg van, szép idő van. Van amibe bele és vissza kellett állni egyből, a szürkeségbe viszont nem; ezért most hálás vagyok.

Annyira sok minden kavarog most a fejemben és van egy szó, ami vissza – vissza tér: FÓKUSZ

A fókusznak a yang, azaz cselekvő, „férfias” oldala ismertebb; sokszor erre gondolunk először vagy ezzel azonosítjuk csak és kizárólag. Ha valamire fókuszálunk, hatékonyabbak és produktívak vagyunk. Ez a fókusz leginkább a munkánkban, tanulásunkban, terveinkben jelenik meg.
Én magam, nagyon is szeretem ezt a fókuszt, a munkámban sokszor használom, magánéletemben nagy kihívás; tanultam, tanulom és még fogom is.

Van azonban a fókusznak egy yin, azaz befogadó, „nőies” oldala is, amely sokkal inkább az intuícióhoz, természethez, szeretethez kapcsolódik számomra. Arra gondolok itt, hogy vannak nagyon ösztönös yin eredetű fókuszok az életünkben: egy alvó állat, vagy gyermek csodálata (fókuszálása), napfény felé fordulni és ahogy átjárja az arcunk, testünk; egy frissen szült anya fókuszának beszűkülése a gyermekére. Ezeket valahogy nehezebb észrevennünk, és teret adni nekik, mert attól hogy nem produktív, nagyon fontos: tölt, összekapcsol, szünetet hoz az élet-folyamban, elmélyít a szépségben, szeretetben, ezzel emel.

A fókusznál azonban érdemes figyelni néhány érdekes tulajdonságára:

• A hiányra, negatív dolgokra, fájdalomra könnyen és többet fókuszálunk. Valószínűleg ez az idegrendszer önvédelmi mechanizmusából jön még mindig. Az idegesítő emeletről jövő kalapálás zajról nehéz elvonni a figyelmünket. Ha valami fáj, a fókuszunk folyamatosan ott van.
  Ha valamit nem sikerült megvalósítanunk, kudarcot vallottunk, az biztos hogy felerősödött fókuszt von magával. Ez is ösztönösen jön és viszonylag sok energiánkba és tudatosságunkba kerül, hogy vissza- vagy eltereljük a fókuszunkat.
• Ha van valamink akkor nem arra fókuszálunk, hanem arra, ami nincs vagy nem lehet.
  Ezt azért érdemes átfordítanunk, és rajtakapni magunkat ezen, ha elindul ez a „hiány fókusz”.
  Kereshetünk valami olyat, ami akár milyen pici, de mégis van, vagy a hiányunknak az ellentéte. Természetesen nem vagyok annak a híve, hogy hazudjunk magunknak, vagy számunkra nem igaz dolgokat kántáljunk magunknak addig, amíg igaz nem lesz…. Inkább csak arra gondolok, hogy érzékeled a hiányt, ha ez fontos számodra és lehetséges, dolgozol az irányába és a fókuszt átteszed oda, ami már van, és erre épül rá a többi.
  Az jut eszembe, hogy amikor a gyerekednek akarsz mutatni valamit, de nem látja, hiába mondod nem arra néz, és akkor megfogod a fejét és arra fordítod és akkor remélhetőleg már ő is látja (persze, még akkor is lehet, hogy nem; nálunk számtalanszor előfordult, hogy nem😊)

Kedves olvasó, őszinte leszek veled, nekem az utóbbi időben sokszor előjön ez a „hiány fókusz”, nem is csodálkozom rajta, és úgy érzem itt az ideje ebbe több tudatosságot vinni. Átforgatni, fókuszt váltani a jó felé, fókuszt tartani, ami igazán fontos (hú, de nehéz az) és több teret adni a yin fókusznak is.

Te hogy vagy ezzel? És egyáltalán hány fókuszunk lehet?
De ez egy újabb téma…