Egy Anya Napja – vendégírás

Reggeli indulás, narancsot vagy sajtot kértek? Két, édes időtlenségben lebegő szempár néz vissza, válasz nuku. Párom ideges, task force van ma. Békén hagyom, úgyis csak robbanna, bármit mondok. Két perces zuhany, ez az enyém, igen! Érzem, hogy lazulok… hopp, eszembe is jutott, hol van a mai meeting link! Mit vegyek fel? Mit vegyenek fel? Pótruhát is kell vinni, már két napja a bölcsi rongyaiban jönnek haza. Oké, megvan, de kicsit nagy a nyakkivágás… a pár szoptatós melltartómból melyiknek nem gázosan szürke még a pántja, ha félrecsúszik a póló? Mert ezzel a kivágással félre fog.

Idő check, válaszút: Összeeszkábálok egy nőt és nem érünk oda a bölcsis reggelire, vagy slampos szörnyella maradok, ellenben jó anya? No, ha csak alulról súrolom a nő fogalmát, akkor nem késünk el. Cipő? Á hagyjuk, ez a mai úgyis csak online. Még egy gatyacsere, nagy levegő ordítás helyett, de így végre indulunk. Még ki is nézek valahogy. Három szabó legények, mek mek mek… áldom ezt a CD-t, hátul csönd van. Na waze, merre? Alagút? Útfelújítás? Piacnap? Érkezés 9:08, még jók vagyunk. Jó ez a hosszú sor és piros lámpa, tiszta relax. Ja nem, inkább smink. Már ha ezt a pacázást annak nevezzük. Az ici paris xl-es csaj, aki 10 percig mélyítette CSAK az alapozót szivaccsal az arcomba, elsápadna, hehe…

Bonjour! Felrántok egy mosolyt a securitasnak, maszk, lázmérés, lift = tükör de HOGY NÉZEK KI? Lenőtt a hajam is. Mikor is gondoltam, hogy ki is nézek valahogy? Tegnap vagy ma? Inkább lapozzunk. Egész simán leadtam őket, ez a lét teljesen jól elviselhető könnyűsége! Szárnyalok a kocsiba, aha, megvan a link, hajrá. Imádom ezeket a webexeket, gurulok, mute, kamera ki, enyém a világ! Basszus, mégis inkább haza, nincs töltőm és nem fogja bírni az egész délelőttöt. De nem baj, otthon legalább van müzli és majd nyújtok kicsit, amíg megy a meeting: végülis magzatpózban oda tudok nyúlni a géphez, ha mondanak valami értékelhetőt.

Meeting = dögunalom. Főnököm ír: hol a link? Dear, here you go. Nem nyílik meg! Nem vagyok a (te) anyád (is)! Hidrogén, scaling up, versenyképesség és GHG kibocsátás csökkentés, és ez így mind együtt. Good luck. Gyerek előttig gyűjtöttük az organikus szemetet, csak tömeggel jártunk, igazi CIKKEKET olvastam erről, most csak növesztem a szénlábnyomom, már biztos 42-es… De ha szétbontjuk gyerekekre is levetítve, akkor nem olyan vészes. Csak a számítás legyen jó, az a jó policy! Még egy zabkekszet se sütöttem, pedig már 1 és 2.5 évesek.

Break. Van egy kávéra időm valakivel? Igen, de így nem lesz torna, se este kaja. Újabb válaszút: melyik ad több energiát? Egyértelműen a kávé. Jól is érzem magam! De a hátam még mindig fáj, és az avokadó darabok a szék körül már szép száraz barnák. Ah, a párom írt: nézzek meg egy linket a házzal kapcsolatban. Nem értek semmit, de nem vallom be. De jó lenne csak úgy lenni vele nyugiban… talán akkor még kedves is tudnék lenni vele. A munka sokat elvesz, de arra hogy mondjak nemet? Így is csak a minimumot csinálom és lavírozok. Hopp, indulni kell a bölcsibe. Na ennyi volt a nap. Vagy még belefér egy hajmosás? Közben talán mehet egy webinar, hátha belemászik a fejembe a tudás, mint egy jó Elvis dal…a little less conversation, a little more action…! Bár, actionből úgy érzem, van elég.

Belépek, csönd. Az első 15 percben már csak úgy szokásból tovább zizegek, szkennelek magam körül és a fejemben, mit is tudnék beletömködni ebbe a két órába. Nincs végeredmény, hacsak az nem, hogy a külvilágot sikerül az ajtón kívül tartani, és 10 perc után a telefont is kikapcsoltam. No, ha képtelen vagyok lelassulni, tornázzunk, Hajni és a hely szelleme is túl erős.

Kezd egyenesedni a hátam és mintha megint a csoportban lennék, vagy egyéniben, különböző állapotaimban: dinamikusan, aztán félős terhesen, majd lelassulva, Jabba-terhesen. Majd babával a teremben, gyengén, aztán lassan visszatérve a dinamikába, majd megint Jabba-terhesen, de legalább már nem félelmekkel telve. És a végső előléptetés: újra a csoportban, amit a vírus rövidesen szétporlasztott az online térbe. Csak úgy ömlenek az emlékek, nem is tudtam, hogy ennyi feldolgozatlan rész van… mint egy torta, amire az élet csak keni és keni a krém rétegeket, de idő nincs a tortaszeletelésre. Az összkép jó, de az biztos, hogy émelyítő még rágondolni az ízére is.

Tér és idő keletkezik relaxáció közben (fogjuk rá, hogy az), ahol szándékosan hagyom sodródni és terjedni magamat, lássuk, mi lesz belőle. Az esélyem jó, mert nem vesznek körül szemrehányó tekintetű tárgyak, félbehagyott chatek, rég kinézett receptek és úgy általában az ideális élettér esélytelensége miatt érzett állandó failure bizonyítékai. Úgy érzem, újra van akaratom, lehetőségeim, egyre jobban én töltöm ki a teret, és kezdem érezni is azt, amit amúgy az agyammal tudok: hogy a többi nem számít. Pontosabban ÉN döntöm el, hogy mi számít. Persze a nagyobb mumusok megpróbálnak beleülni az ölembe, de sikerül visszanyomni őket azzal a kulcsszóval, ami a gyerekekkel alakult ki: dodó. A problémák léteznek, de erre az időre elmentek lepihenni. Visszajönnek majd, de én vagyok a gazdájuk, így- máris nem szorongok tőlük annyira. Ők sem az én mércém.

Hoppá, még jött is pár ötletem a házzal kapcsolatban, ajándékötletek is karácsonyra, és végre lerajzoltam a falumat is, azon emberek mindmap-jét, akik részei az életemnek. Az ilyen világos pillanatokban, ahol van helyem, és amit ráadásul az otthonomon kívül tölthetek el, jobban rálátok az életemre, és percek alatt megvan a válasz olyan kérdésekre, amiken hetekig nyüglődőm. A két óra végére helyre billenek és a hangsúly lassan végre áttevődik arra, ahol mindig lennie kellene: én mit akarok a világtól. Nem pedig a whatsappokon, emaileken, reklámokon, elvárásokon, határidőkön és meg-kell-lennie dolgokon keresztül határok nélkül ömlesztett folyamon, hogy a világ mit akar tőlem.

Becsukom az ajtót, és próbálom megbecsülni, meddig tart ez a belső béke és nyugalom, amit érzek. Két óra, két nap, két hét? Ki tudja, de talán kitart a következő lélek-töltőállomásig, amit már most be kell vésni a naptárba. Hála és köszönet!

Sanctuary: sanity, connection, neccessity
Téged is szeretettel várunk, ha elvonulásra vágysz! Itt könnyen teremthetsz magadnak teret és időt!

Leave Me Alone már 2 órától akár egész napra is.

Ha eddig nem tudtad, hogy mit kérj szülinapra, karácsonyra, akkor tessék! Élményt, nyugalmat! 😊

Foglalni az info@hajnierdelyi.com email címen lehet.