Let me disappoint you – Hadd ábrándítsalak ki

Nap mint nap, óráról órára valakinek meg kell felelnünk. A rendszernek, a gyerekeink igényeinek, a főnöknek, a csapatnak… Nem csak az nehéz ebben hogy szerepeket váltsunk, lehetőleg gyorsan és jól, rátaláljunk a „helyes” válaszra / reakcióra, hanem az is hogy, ezt vélt vagy valós elvárások alapján tesszük-e. Arról nem is beszélve, hogy (szinte) mindannyiunknak van egy maximalista (vagy „sérült” része) amely még tovább torzíthatja a helyzetet. Nagyon sokszor a kívülről vélt elvárások internalizálódnak, beégnek, tehát onnantól már ugyanazt a mozit fogom nézni, egy önmagát gerjesztő folyamat lesz belőle. 
Kemény dió ezeket az elvárásokat felülvizsgálni, de nem lehetetlen. Az én tapasztalatom szerint lassulni kell hozzá, hogy legyen idő megkérdőjelezni a helyzetet, az elvárást, esetleges új irányt látni. Sokszor ezt csak a szituáció után tudjuk csak mert az idő faktor nem engedi, vagy csak utána jövünk rá (már megint nem sikerült…). „Steril” helyzetekben gyakorolni, reflektálni. Szép lassan visszatalálni és meghallani a belső igazságunkat. 

Még egy jó kérdés elmélkedésre: „Ha más(ok) elvárásának megfelelek, akkor ki az, akit kiábrándítok, esetleg cserben hagyok?”

Cheryl Richardson Extreme self-care című könyvében a 12 fejezetből az egyik címe: Let me disappoint you azaz Hadd ábrándítsalak ki. Nagyon találó ez a cím és felszabadító. 
Sokat veszíthetünk, ha kiábrándítunk valakit (főleg gyermekként): szeretetet, figyelmet…, de nagyon sokszor, ha megvizsgáljuk akkor az egyetlen dolog amit veszítünk vele: az önmagunk (felnőttként).

Ezen a héten kiábrándításra fel! Gyakorolj! Hogy kerülhetnél Te a saját sorod elejére?

Oszd meg a kommentben, a kiábrándítási sikereid vagy hogy mi állt az utadba!

Legközelebb 2 hét múlva. 😊

Szeretettel,
Hajni